Lemez

Chamayou: Ravel

  • - csk -
  • 2016. április 17.

Zene

Nem hiszem, hogy tévednék, amikor azt állítom: a magyar közönség nem ismeri Bertrand Chamayou-t. Pedig a harmincnégy éves francia zongorista még koncertezett is Budapesten, igaz, csak egy kis helyszínen, a Francia Intézetben, 2008-ban, és úgy ­látszik, nem keltett különösebb figyelmet. Hát igen, sok a jó francia zongorista: Pierre-Laurent Aimard, Fran­çois-Renée Duchable, Jean-Efflam Bavouzet, David Fray, Roger Muraro, Hélène Grimaud – hogy csak néhányat említsünk azok közül, akik szintén jártak nálunk, és Chamayou-val ellentétben nyomot hagytak a magyar közönség emlékezetében.

Most itt az alkalom, hogy az ő nevét is megjegyezzük. Kétlemezes albuma, melyen Maurice Ravel (1875–1937) összes zongoraművét adja elő, a színtiszta kvalitás megnyilatkozása, igazi felfedezés. Ravel rendkívül nehéz szerző, zongoraművei nemcsak tökéletes technikát kívánnak, de hallatlan érzékenységet is. Költészet, elegancia, a szinesztézia iránti érzékenység, magától értődő virtuozitás – ez mind ott van Chamayou fegyvertárában. Keze alatt megszületik a csipkeszerűen áttört raveli zongorafaktúra, billentése kristályosan csengő, hangja karcsú, dallamformálása rajzos – ez mind fontos. Még fontosabb, hogy mindent tud a darabok hangulatvilágáról, a Jeux d’eau liszti érzékiségéről, a Pavane melankolikus költészetéről, a Miroirs hangulatképeinek sokféle színéről-ízéről, a Valses nobles et sentimentales eleganciájáról, a Gaspard de la nuit sötétségéről, no meg a Ravelnél ihletforrásként funkcionáló antik hangvételről: a Haydnra kacsintó menüettek, a Couperin előtt hódoló régies táncok és karakterdarabok múltidéző modernségéről. Önmagában az is élmény, ha az ember áttekintheti Ravel teljes zongoratermését – az pedig megkoronázza a tapasztalatot, hogy az előadó abszolút elhivatott és ihletett: méltó a művekhez. Jó volna Chamayou-t a közeljövőben valamelyik nagy budapesti koncertteremben, szólóesten üdvözölni.

Erato, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.