„Verdi először Párizsban ismeri meg azt a kísértetbirodalmat, amely benyomul a produkció és a zenéhez mit sem értő közönség közé, a sznobok, a zenei írók, a kritikusok, a beteges fennhéjázás birodalmát – a félhomályos poklot. A művészetén kívül nincs a világon még egy terület, ahol ily mértékben uralkodna a megsemmisítő gyűlölet, a méregkeverő alávalóság és a másik megsemmisítésének vérszomjas vágya – és ez mindenekelőtt a beszédszerű művészeti ágakra, vagyis a zene és az irodalom szférájára jellemző! Ez a szféra […], a sátáni impotencia és radikális felfuvalkodottság testületi szelleme úgy rohanja meg Verdit, akár egy betegség. […] Az egész művészet történetében nem akadt még egy szerző, akit a »magas kritika« hasonlóan kezelt volna. Vegyük például Hanslick Verdi-recenzióit. Amikor e jó tollú műítész levágta Wagnert, akkor azt bizonytalanul görcsös módon tette; írásaiban tisztán érzékelhető a lelkiismeret-furdalás, a visszafogottság, valamiféle rosszul leplezett hódolat, egyfajta önvédelem. Nem így Verdi esetében! Itt Hanslick kedélyesen útszéli hangon beszél, mivel semmitől sem kell tartania. Kéjes élvezettel mutatja be áldozata komikumát, közönségességét, iskolázatlanságát és nyomorúságosságát. És így bánik el Verdivel a század teljes kritikai irodalma.” Franz Werfel mélyen empatikus Verdi-esszéjében ír ily indulatosan arról a mostoha bánásmódról, amellyel a „magas kritika” kezelte az olasz mester operáit. A trubadúrnak különösen kijutott a korabeli, s nem is csupán a korabeli bírálatokból, például az értelmetlenségig kuszának ítélt cselekmény okán. Az Erkel Színházban most Galgóczy Judit rendezői látomásában kerül a közönség elé A trubadúr: a karmester Medveczky Ádám, a címszereplő pedig a bolgár tenor, Kamen Chanev lesz (március 18., hét óra). A félhomályos pokolban talán már fenik is a késeket.
A péntek másik kitüntetett eseményének főszereplője a barikád mindkét oldalán működött, hiszen az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén műveivel szereplő Robert Schumann kritikus is volt, lelkének két nevesített képviselőjét, Eusebiust és Florestant megszólaltatva írásaiban. A Hámori Máté által vezényelendő hangversenyen az előbbi, az introvertált alakmás neve lesz most a jelige, s a Schumann-művek, köztük a Rajnai szimfónia mellett Kurtág György hommage-a is elhangzik majd (BMC, március 18., hét óra).
A hétvége ezúttal a Concerto Budapesté és a Nemzeti Filharmonikusoké, valamint művészvendégeiké lesz. Keller Andrásék két koncerten is előadják Olivier Messiaen 1943–44-es remekművét, Az isteni jelenlét három kis liturgiáját, melyet az egykorú párizsi kritika ugyancsak durván fogadott (Zeneakadémia, március 19. és 20., fél nyolc). Fontos szerep jut majd itt a francia Bruno Perrault-nak, aki a Messiaen-művekben gyakran alkalmazott, különleges hangú korai elektromos hangszer, az ondes Martenot megszólaltatója lesz. Kocsis Zoltán és zenekara pedig az argentin zongoristát, az együttessel már többször sikerrel fellépett Ingrid Flitert (képünkön) fogja vendégelni (Nemzeti Hangversenyterem, március 19., fél nyolc). Ravelt és De Fallát játszik a művésznő, valamint legalább egy ráadásszámot – ez utóbbit, a Föld órája jegyében, fél-, sőt teljes homályban zongorázva.
