Szepes Erika verselemzései értelmes és mérlegelésre méltó javaslatokat kínálnak az olvasónak, aki manapság másról sem hall, mint arról, hogy a műalkotás nélkülözi az állandó, megnevezhető belső tartalmat, hogy érdektelen az írói személyiség, hogy az írónak nincs erkölcsileg leírható felelőssége, hogy nincs mondanivaló, csak "olvasat", hogy a "szöveg" tetszőlegesen feltölthető foglalat csupán. Szepes elemzéseiből hiányzik a recepcióesztéták hatalmi vetületben beszélő torokhangja, hiányzik az a pálcaemelő, fenyegetésnek érzett mozdulat, amely amazoknak még helyes belátásait is kétessé teszi. Hanglejtésében van bizonyos alázat: Szepes azt sejteti, hogy senki nem lehet valami egyedülvalóan érvényes igazság birtokosa.