Hatásos gyógyír szerelmi bánatok és egyéb sorscsapások ellen? A variációk széles skálája ismert. Ott van ugye a "kutyaharapást szõrivel" verzió, aztán a férfias stíl, az alkohol, valamint a nõk számára kézenfekvõ feminin variáns, amikor is az ember lánya tehetetlenségétõl vezérelten teletömi magát édességgel. Ez utóbbi megoldást Meskó Zsolt szemledíjas kisjátékfilmjében a pesti kávéház pincére (Nagy Ervin) is ismeri. Igazi pszichiáter õ, aki hivatását gyakorlandó sokkterápiát alkalmaz a beszédelgõ vendégeken: egy tál somlói galuskával állítja helyre az agyakban felborult szerotoninszintet.
A minimál szüzsé, mely lényegében a "kávéházi életképek vendégekkel és személyzettel" címszó alatt foglalható össze, ne tévesszen meg senkit. Igazi tragikomédiát láthatunk negyedóra erejéig a vásznon, kiváló színészi alakításokkal és átgondolt dramaturgiával, melyben a gondosan összeválogatott képeknek (operatõr: Nagy András), a kísérõzenének, a táncbetétnek és a film egyik alappilléréül szolgáló nyelvi bravúroknak, az angol és a magyar sajátos összezagyválásának ugyanolyan fontos szerep jut.
Nagy Ervin minden titkok tudója, igazi visszafogott outsider, aki rezignált megértéssel figyeli szenvedõ és szenvelgõ környezetét, hogy amikor már nagyon unja a nyavalygást, szétosszon némi földi mannát a lelki bajokra.
Van is kinek. Kamarás Iván látványosan szenved az egyik sarokban, a kolléganõ (Pokorni Lia) a viszonzatlan szerelem kínjaitól szétbõgte a szemfestékét, az öreg csavargónak (Kun Vilmos) az éhségtõl már negatív tartományokban mozog a vércukra, a szenvedélyes, õrült költõt (Fekete Ernõ) a CNN a helyszínrõl tudósító stábja terroristának véli, jóllehet õ csupán Márai Sándor mûvét próbálja népszerûsíteni, Schell Judit és Csányi Sándor pedig túl van már mindenen, nem véletlenül galuskáznak egy tálból.
Meskó Zsolt a Fehér alsó után új kisjátékfilmjével ismét bebizonyította, hogy bírja a mûfajt - képi és nyelvi iróniára hajló szösszenete jó kis étvágygerjesztõ egy nagyfilm elõtt.
Hungler Tímea
Az SPI bemutatója
