Koncert

Colin Stetson

Zene

Leírhatnánk a jó tíz éve aktív montreali szaxofonos zenéjét az avantgárd jazz, a különböző posztrock meg posztmindenféle irányzatok, netán a kísérleti elektronika vagy a legújabb drone trendek felől, ám így szem elől tévesztenénk a lényeget: az embert és egyetlen hű társának, az ő kegyetlen nagy sípjának kettősét. Az embert, ahogy torzuló arcú Sziszüphoszként csak fúj és fúj és fúj, elakadás és szünet nélkül, lelkiismeretesen cirkuláltatva a kétfejű fenevadban valamiféle prehisztorikus csít, eltévedt napszelet vagy bolygóközi ösztönt. Az ember és a sípja, vagyis ember nagyságú basszusszaxofonja sikeresen megnyitott csillagkapu, ami – ha elég bátrak vagyunk – elnyeli és szublimálja azok tudatát is, akik engednek a nád, a fúvóka, a légoszlop rezgésének és be merik lélegezni a kürtőn távozó, a tüdőből eredő levegőt. A körlégzés itt nem más, mint az univerzum ciklikus tágulásának-zsugorodásának, vagy egy dögös végtelenített loopnak a metaforája. Stetsont hallgatva nincs kétség: ettől indultak el a tengerből kifelé a dinoszauruszok, ettől merülnek hipnózisba a bálnák és ettől esnek transzba a poratkák. A Trafó szép számú közönsége megmaradt a kollektív meditációnál, ami még csak a kezdet, de azért nem semmi. Stetsonra azt szokták mondani, hogy kiszabadította a szaxofont a jazz béklyóiból, de nekem úgy tűnik, ennél sokkal többet tett: képes volt egy létező, klasszikus hangszeren úgy játszani, ahogy előtte senki más. A körlégzés, a fújás közbeni éneklés, a szaxofontest perkusszivitásának és az emberi test torkának, tüdejének beépítése teljesen egyedi zenei nyelvet teremt, ami mögött rengeteg unalmas gyakorlás van, de az eredete mégis a meditáció, az öntudaton való elmélkedés, a légzéstechnikák elsajátítása, a futóedzések, a koncertek előtt elvégzett jógagyakorlatsor, no meg a biciklizés. A körlégzés mestere rendszeresen biciklizik – aki valaha hallotta Stetsont, a világ legtermészetesebb dolgának látja az összefüggést.

Trafó, november 3.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.