Csavar, idézőjel, fricska - Devendra Banhart: Smokey Rolls Down Thunder Canyon (lemez)

  • Hó Márton
  • 2007. december 6.

Zene

Nem bírom a hippiket - a jól ismert punk/hardcore vélekedések miatt, és azért sem, mert néhány kivételt leszámítva a hatvanas évek fontos mozgalma rengeteg üres és dögunalmas zenekart, előadót generált. Szóval minden okom megvolna rá, hogy lehúzzam a keresztvizet főhősünkről, aki úgy néz ki, mint aki nemrég csatlakozott a Haight-Ashbury kommunájához, és éppen készül az altamonti fesztiválon való fellépésére, de a lemezei meghallgatása után mindig zavarba jövök.

Nem bírom a hippiket - a jól ismert punk/hardcore vélekedések miatt, és azért sem, mert néhány kivételt leszámítva a hatvanas évek fontos mozgalma rengeteg üres és dögunalmas zenekart, előadót generált. Szóval minden okom megvolna rá, hogy lehúzzam a keresztvizet főhősünkről, aki úgy néz ki, mint aki nemrég csatlakozott a Haight-Ashbury kommunájához, és éppen készül az altamonti fesztiválon való fellépésére, de a lemezei meghallgatása után mindig zavarba jövök.

A Venezuelában született Banhart San Franciscóban lett helyileg ismert előadó. Miközben a friscói művészeti suliba járt, akusztikus gitáron írta dalait, és rendszeresen koncertezett, amíg a Swans énekese, Michael Gira fel nem fedezte. New Yorkba költözött, ahol Gira saját kiadójánál (Young God Records) jelentek meg első lemezei. A 2004-es Nino Rojo, illetve a Rejoicing In The Hands visszafogottságával és kedvesen csilingelő dalaival még inkább egy szűk, az akusztikus dalszerzőket kedvelő körnek szólt; első, zenekarral megtámogatott lemezén (Cripple Crow) viszont már egy sokszínűbb, rockosabb és izgalmasabb előadót hallhattunk.

Amint azt hatodik albuma is tanúsítja: ez az anakronisztikus trubadúr nem sorolható be könynyen a tucatnyi mai folk/country/hipster előadó közé. Banhart trapéznadrágjának zsebében merészebb témák vannak, és sokkal inkább elrugaszkodik az általa (is) elindított sajátos folkmozgalom (amelyre a szaksajtó két csodálatos címkét fundált ki: Naturalismo, ill. New Weird America) paneljeitől. A lenyűgözően szép, Almodóvar-filmzeneszerű nyitódal (Cristobal), a bizarr módon énekeffektezett szamba-stílusgyakorlat (Samba Vexillographica), a három tételből álló, a Take Five jól ismert zongorás témáját laza eleganciával idézőjelbe tevő, zakatoló elszállás (Seahorse) kiváló példák erre. A Hammond orgona, a füstös vintage hangzás, a szürreálisan naturalisztikus szövegek mind a múltat idézik, de a hatás friss és revelatív. A latinos megoldásokat a Beatles dalszerzési attitűdje váltja fel, elvises énekstílusra Jim Morrison hangjának tökéletes megidézése következik. A háttérben hajópadló ropogása hallik, az akusztikusgitár-témából pedig zongorás gyöngyszem lesz (Seaside); a Saved című, Antony vibratós stílusában elénekelt szürreális gospel pedig több mint lenyűgöző. Legnagyobbat akkor üt, amikor anyanyelvén énekel (Carmencita), ráadásul van néhány elszállós zongorás dal (Freely, Remember), amely a Coldplay- vagy Radiohead-rajongóknál is biztos befutó lehet. Sokoldalú, virgonc békehírnökkel van dolgunk, aki minden egyes dalába tesz valami csavart, idézőjelet, fricskát. Ezzel a lemezzel a huszonhat éves Banhart selejtező nélkül feljutott az énekes-dalszerző férfiak, többek között Rufus Wainwright, Antony, Ed Harcourt vagy Sufjan Stevens alkotta első osztályába.

XL Recordings, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.