„Zeng a liget a csalogány dalain: / Mélázza a völgyi tilinkót; / A bérci patak csókdossa szelíden / A rózsafüzért, a habokba leringót; / Langy szellet a bokrot, a méh a virágot: / »Hát mink én édenem üdve, világom, / Meg nem csókoljuk-e egymást? // Hát mink meg nem csókoljuk-e egymást? / Én? – és Te? meg Ő? – Háromszívű egység! / Szép hölgyem ölén nevető kicsinyem, / Óh kérlek! óh kérlek az égre, nevess még! / Lantom szerelemre felajzva remeg: / Hadd énekelem meg gyermekemet! – / – Szerelmi dalt a fiamhoz!«” Ezzel a két szakasszal indul Jókai Mór Holt költő szerelme című versezete, amely utóbb harci robajt, dobogó paripákat és eldobott özvegyi fátylat is említ – ejnye, vajon kire gondolhatott itt a szerző? A legfeljebb mérsékelten sikerült, ám annál szélsőségesebben kulisszahasogató költemény még a jelen ajánló sorokat pötyögő Jókai-mániás számára sem lenne ismerős, ha Liszt Ferenc nem komponált volna zongorakíséretet a szöveg mellé, megalkotva ezzel egy úgynevezett melodrámát. Ilyen, manapság ritkán megszólaltatott művek jutnak elénk a BMC-ben a Kamara-Kör minifesztiválján. Így először Radnóti Róza és Wunderlich József előadásában Tennyson Enoch Ardenje – és a hozzá szerzett Richard Strauss-i zongoraszólam hangzik majd fel (november 28., négy óra), azután következnek Liszt idevágó alkotásai Ránki Fülöp és a színművész Dino Benjamin jóvoltából (november 28., hat óra), hogy végül Dani Imre és Horváth Csenge zárja a minifesztivált Grieg, Schumann és az orosz Anton Arenszkij műveivel (november 28., nyolc óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
