Csökkenteni, szűrni, alámenni

Koncertszervezés a válság után

  • Vincze Ádám
  • 2012. április 25.

Zene

A gazdasági válság hatásai alól a szórakoztatóipar, ezen belül a koncertszervezők sem tudták kivonni magukat - a válság kezdete óta eltelt három év jól érzékelhető változásai ugyanakkor nem formálták át drasztikusan a szakmát. Körképünkben nyolc kisebb-nagyobb, külföldi zenekarokat rendszeresen hazánkba csábító koncertszervező cég és egy saját szervezésű rendezvényekkel is dolgozó klub, az A38 hajó egy-egy munkatársával elemezzük a helyzetet.

Egyáltalán nem meglepő módon komoly véleménykülönbségek alakultak ki a megkérdezett szervezők körében, ami főleg annak tudható be, hogy az általuk összehozott koncertek mérete eléggé különböző. Abban ugyanakkor mindenki egyetértett, hogy a koncertek nézőszáma - ha nem is mindenhol drasztikusan, de érezhetően - csökkent, ahogy abban sem volt vita, hogy a szakmának a legnagyobb kárt az Európában példátlan módon 27 százalékra emelt általános forgalmi adó okozta.

A válság általános hatásai, úgy tűnik, a nagyobb rendezvényeket viselték meg jobban. A stadionkoncertekre specializálódó Live Nation nevében nyilatkozó Borsos László szerint hazánkba egyenesen mostanra gyűrűzött be igazán a gazdasági válság, aminek eredményeként az emberek válogatósabbak lettek, jobban meggondolják, hogy mire költsék a pénzt. Nem csak nekik jelent komoly problémát ugyanakkor az állandó árfolyam-ingadozás: emiatt ugyanis értelemszerűen mindenkinek jóval nehezebb kalkulálnia a várható bevétellel.

Azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben mennyivel is csökkent a koncertlátogatók száma, a vélemények eltérőek voltak: a többnyire pár ezres bulikat szervező Livesound munkatársa, Bogdan Gomilko egyenesen húsz-huszonöt százalékos visszaesésről beszél, míg az underground zenekarok klubkoncertjeivel foglalkozó szervezők ezt az arányt nem látják annyira drasztikusnak - az Rnr666 színeiben dolgozó Csühös Pál szerint például maga a közönségszám nem csökkent, csak ők szerveznek némileg kevesebb koncertet.

Közismert problémája a szakmának a koncertgázsik folyamatos emelkedése is, aminek az a fő oka, hogy a sokszor szinte nullára csökkenő lemezeladások miatt ma leginkább az élő fellépésekből tud megélni egy zenekar. Az undergroundban, illetve a mainstreamebb vonalon dolgozó szervezők között ebben sem volt egyetértés. A Bálványvér Bookinggal klubkoncerteket szervező Restár Milán szerint egyenesen csökkentek a gázsik, és az ötven-száz főt megmozgató kis zenekarok inkább a sűrűbb koncertezést választják. A Negative Art tulajdonosa, a szintén főként klubokban dolgozó, de nagyobb koncerteket is - ilyen volt például tavaly a Petőfi Csarnokban a Kyuss Lives! fellépése - szép számmal szervező Varga Balázs szintén azon a véleményen van, hogy a koncertgázsik egyáltalán nem emelkedtek, csupán különleges események, például egy-egy újjáalakuló zenekar nosztalgiaturnéja esetében. A főleg rock/metál/hardcore zenekarokat hazánkba hívó Skalar Music munkatársa, Horváth Máté tapasztalata viszont tökéletesen más: ő úgy látja, hogy a közelmúltban százhúsz-száznyolcvan százalékkal emelkedtek meg a gázsik, de van olyan előadó, aki a felhajtásnak köszönhetően egyenesen háromszor magasabb áron koncertezik ma, mint korábban. Borsos László is ugyanezt tapasztalja, ő azonban ezt a folyamatot nem a csökkenő lemezeladásoknak tudja be, hanem inkább annak a ténynek, hogy világszerte megnőtt az igény az élő koncertek iránt.

Áron alul vagy ingyen

Magyarország ráadásul kivételesen rossz helyzetben van a jegyárképzés terepén a fizetőképes kereslet szűkössége és a már említett 27 százalékos áfa miatt: a szervezők nálunk kénytelenek olyan alacsonyan tartani a jegyárakat, amennyire csak tudják - de ez persze a másik félen is múlik. Arra a kérdésre, hogy egy adott zenekar menedzsmentje mennyire rugalmas a fellépti díjat illetően, egészen eltérő válaszok születtek. Borsos szerint semennyire: a megaprodukciókért egy itthoni szervezőnek is pontosan ugyanannyit kell fizetnie, mint a külföldieknek. A klubokba és közepes méretű termekbe is szervező Hammer Concerts nevében nyilatkozó Hartmann Kristóf és Skalar Music-os kollégája viszont azt tapasztalja, hogy a gázsi és a belépőjegyek beárazása mindig az adott zenekartól és a menedzsmentjétől függ, és a legtöbbjükkel azért lehet egyezkedni, mert belátják, hogy Budapesten nem lehet annyit elkérni egy koncertbelépőért, mint mondjuk Bécsben. Az A38 hajó programszervezője, Bende Zsuzsanna szerint is muszáj alámenni a külföldi gázsinak és a jegyáraknak, hiszen ellenkező esetben nem lehet rentábilisan kihozni egy koncertet - ám szerinte éppen ezért erősödik az a tendencia, hogy a turnézó zenekarok általában megállnak Bécsnél, mert nem buli nekik kevesebb pénzért Magyarországon játszani.


Fotó: Galló Rita

 

A mostanában elterjedt ingyenes koncertekről egyik szervező sincs túl jó véleménnyel: egyöntetűen úgy gondolják, hogy az ilyen rendezvények elszaporodása csökkenti az élő zene presztízsét, és hozzászoktatja a közönséget ahhoz, hogy ne fizessen a belépőért, ami természetesen meg is látszik a fizetős koncertek látogatottságán. Többen ugyanakkor nem zárkóztak el teljesen a dologtól. Horváth szerint egy-egy ingyenes koncert - ha nem ész nélküli gyakorisággal szervezik - kiváló promóciós lehetőség, míg Varga és Hartmann is úgy látja, hogy csak a teljesen ingyenes rendezvények károsak: előbbi a lefogyasztható árú belépőben hisz, utóbbi pedig az olyasfajta csomagkapcsolt akciókban, mint amit a Hammerworld magazinnal csinálnak, ahol gyakran koncertjegyet kap az újságot megvásárló rajongó. A helyzet azért sem egyértelmű, mert a rendezvényt befogadó kluboknak a több néző és az intenzívebb fogyasztás miatt sokszor jobban megérheti egy-egy ingyenes koncert.

Ami a koncerthelyszíneket illeti, a választás minden szervező szerint elsősorban pénzfüggő, valamint az adott zenekar preferenciáit tartják szem előtt - ezzel együtt szinte mindenkinek megvannak a saját bejáratott terei. Az Rnr666 például szinte kizárólag a Trafikba szervezi a koncertjeit: Csühös meglátása szerint kevés az ilyen volumenű koncerteket lebonyolítani képes klub, ráadásul újabban három hónapra előre be vannak táblázva a helyek. Mindazonáltal a kluboknál legalább megvan a választás lehetősége, míg az igazán nagy tömeget befogadni képes helyeknél ez koránt sincsen így. Amint azt Borsos László a Narancs online kiadásának tavaly - a Red Hot Chili Peppers le nem szervezésének okait körbejáró cikkben: Máshol csíp - elmondta, negyven-ötven ezres stadionokra tervezett turnéknál csak a rendkívül lerobbant, részleges bontás előtt álló Puskás Ferenc Stadion jöhetne szóba, mert beépítetlen területeken (tőlünk nyugatabbra gyakran repülőterek közelébe szervezik a megakoncerteket) az odatelepítendő infrastrukturális elemek annyira megdrágítanának egy-egy ilyen rendezvényt, hogy már túlságosan kockázatos volna belevágni. Pláne, hogy az utóbbi évek tapasztalatai szerint Magyarországon a nagyszabású, drágább jegyeket igénylő koncertek esetében negyvenezer főnél több jegyvásárló nemigen mozgatható meg semmilyen zenekarral sem (az egyetlen kivétel Borsos szerint a U2 lenne - róluk pár éve szintén a stadion elfogadhatatlan állapota miatt csúsztunk le).

Egy város mind felett

A szervezőkkel beszélve az is világosan kiderült, hogy mindannyian gyakorlatilag kizárólag Budapestre koncentrálnak. Külföldi klubzenekarok felléptetése egy megfelelő nagyságú városban - Pécsett, Szegeden, Debrecenben vagy akár Szolnokon - esetleg összehozható, bár a zenekarok budapesti gázsiját már ezeken a helyeken sem lehet általában kitermelni, így az ilyen események száma meglehetősen csekély; aki pedig megaprodukciókra vágyik, annak szinte minden esetben a fővárosba kell utaznia.

Egy-egy koncertszervezői mellényúlás akár többmilliós bukást is eredményezhet az eseményt tető alá hozó cégnek, így a szervezőknek elemi érdekük, hogy komoly körültekintéssel kössék le az adott produkciót. Az igényfelmérésre azonban - a nemzetközi média és a közösségi portálok rendszeres figyelésén túl - nincs konkrét recept. Általános vélemény, hogy a megaprodukciók általában megbízhatóbban hozni tudják az elvárt nézőszámot, míg a klubkoncertek gyakorlatilag lutrinak számítanak, és a szervezők jórészt az intuícióikban és a rutinjukban bíznak. És persze abban, hogy lassan majd talán kicsit jobbra fordul a helyzet: addig is megkérdezetteink erősebb minőségi szűrést írnak elő maguknak, valamint a koncertmennyiség diszkrét moderálását.

Érdekes ugyanakkor, hogy ezen a túltelítettnek és egyúttal bizonytalannak gondolt piacon is találhatók még rések, és érkezhet az eddigiek mellé új versenyző. Mender Szilvia annak a frissen alakult Soundkitchennek a képviseletében nyilatkozott, amely a Lamb koncertjét szervezte tavaly év végén az A38-ra. Elmondása szerint pusztán rajongóként szerette volna megnézni a Lambet, és mivel egyik magyarországi cég sem mutatott a koncert leszervezésével kapcsolatos érdeklődést, végül saját maga csinálta meg - valahogy úgy, ahogy annak idején a hardcore-koncerteket szervezték a magyar színtér aktív tagjai. A Soundkitchené egyértelmű sikersztori: a telt házas Lamb-koncertet a dEUS felléptetése követte március elején, és a cég az eredményeket látva a következő hetekben-hónapokban további zenekarokat is elhoz Magyarországra. A rendezvényszervezői tudással dolgozó, bár a zenei szakmát még csak most tanulgató Mender szerint a menedzsmentekkel kimondottan könnyű tárgyalni, mert abszolút nem érdekli őket a szervező személye addig, ameddig a gázsira rendelkezésre áll a pénz; viszont szerinte már Budapest sem elég nagy piac a nagyobb nevek számára: úgy látja, az ügynökségeknek egyre kevésbé áll érdekükben egy-egy magyarországi koncert tető alá hozása, ami hosszabb távon egyértelműen az élő koncertek mennyiségének csökkenését vonhatja maga után.


Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.