„Scylla jön és fürdik, lemerül hasa legközepéig, / s látja, hogy ágyékát ugató szörnyek koszorúzzák; / nem hiszi még, hogy az ő testének része e szörnyek / rút raja: fut-menekül, vágyik tovaűzni riadtan / szemtelen ajkaikat – s viszi, miktől futna, kutyáit; / és testét, combját, s amikor tapogatja a lábát, / Cerberus-ajkat lel mindenhol a tagja helyében: / áll kutya-szörnyeken így, csonkult ágyékkal ezeknek / szabva határt hátul, hasa vélük dombosodik ki.” Ovidius előadásában így járt a szegény vízi nimfa, Szkülla, aki hiába menekült Glaukosz tengeristen szerelmi ajánlatai elől, a féltékeny Kirké mégis elveszejtette: megmérgezte a fürdővízét akaratlan riválisának, akiből ilyesformán valóságos szörny vált. A görög mitológia e környezetszennyezéssel egybekötött háromszögdrámája szolgáltatta a barokkosan elváltoztatott témát ahhoz az 1746-os ötfelvonásos operához, amelynek szerzője az utóbb – 18 évvel később – a saját házában meggyilkolt komponista és hegedűvirtuóz, Jean-Marie Leclair volt. A Scylla et Glaucus koncertszerű megszólaltatását most Vashegyi György kínálja számunkra: saját együttesei élén és szokás szerint avatott nemzetközi előadógárdával, így többek közt Véronique Gens Kirkéjével (Zeneakadémia, március 26., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
