Cuppog, ahogy kell: A hónap reggae-lemeze és még

  • Mihál
  • 2000. március 2.

Zene

Már több hónap telt el azóta, hogy a reggae világszerte gazdag terméséből szemezgettem. Ezúttal három kerül sorra, s ebből kettő a magamfajtának megkerülhetetlen, De csak szép sorjában.
Már több hónap telt el azóta, hogy a reggae világszerte gazdag terméséből szemezgettem. Ezúttal három kerül sorra, s ebből kettő a magamfajtának megkerülhetetlen, De csak szép sorjában.

Alpheusszal ez az első találkozóm, de a Quality Time-ot hallgatva néhány szám után nyilvánvaló lett a szerelem. Ez a muzsika azoknak jelenthet sokat, akik a hetvenes évek klasszikus reggae-jét szeretik: a bevezető idők hangját, mikor is a rocksteady épphogy reggae-be fordult. A zene már úgy cuppog, ahogy kell, simogatóak a melódiák, bennük ott a roots-érzés teljes gőzzel, de még a hatvanas évek hangzása is érezteti a hatását, no meg egy kis soul. Clement "Coxsone" Dodd, a kor egyik legnagyobb jamaicai stúdiómágusa producerkedett, hogy ezen a téren is rend legyen. Alpheus - aki nem úgy néz ki, mint egy reggae-énekes, hanem inkább mint egy rapper, a PM Dawn-féle szelíd, mackós fajtából - igazán szerencsés hanggal rendelkezik, valahol a Dennis Brown-Alton Ellis-Maytals csomópontban. Szólhatnak ma a dalai pont úgy, mint bármely "elévült" harminc évvel ezelőtti muzsika, s aki nem reggae-avatott, talán nem is érti, mit zagyválok itt össze, mégis - ha nem túl nevetséges ilyet mondani -: legyen ez itt a Narancsban a hónap reggae-lemeze.

*

Michael Rose - aki Horace Andy mellett alighanem a leghíresebb rudeboy - sem mai gyerek, ´75 körül csatlakozott a Black Uhuruhoz énekesként. Néhány korszakos lemez és egy Grammy-díj jelzi együttműködésüket, majd a nyolcvanas évek közepétől szólóban adja. ´ fejlesztette ki az azóta mindenütt koppintott/variált dancehall énekstílust, néha úgy pörög a nyelve, hogy a legizgágább rapperek is órákat vehetnének tőle, de sosem teszi a gazdagon díszített roots-melódiák terhére. Mostanában egyébként is nagyon topon volt, pár éve jött ki legjobb albuma, a Dance Wicked, aztán egy best of-szerű koncertlemez következett, X-Uhuru néven pedig - a Black Uhuru-s éveire emlékezve - összeállt egy lemezre a Sly & Robbie párossal (ők feleltek anno a zeneiségért, a hangzásért, a dub-verziókért). Aki tudni szeretné, hogy a modern reggae-ben most mi az etalon, ezt az X-Uhurut hallgassa meg. Michael Rose, szóval, túl van már mindenen, korszakok zárultak le, jöhetett egy tiszta lap. A vadiúj Bonanza éppen ezt tükrözi: ez egy ilyen nyugis, kicsit funkos, kicsit popos reggae-lemez, minden belefér, mindenre ráér, még ha ez a lazaság meg is üli kissé. Semmi gáz persze, igazán jól indul, és a végére is magához tér, de közben néha úgy éreztem, mintha rádiót hallgatnék. Az életműben mégis ott a helye, különben sem lehet mindig remekműveket csinálni.

*

Hasonló utakat jár a Morgan Heritage Family zenészcsalád (barátai támogatásával): a roots-zenét öltözteti mai köntösébe, és két válogatáson elő is vezeti. Hozzám első körben a Volume two került. E tizenhat számból csak két előadót - Buju Bantont és Toots & the Maytalst - ismertem, az énekesek többsége a feltörekvő ifjabb jamaicaiakból kerülhetett ki. Van itt egy-két a bömbölő technikát kultiváló raggázó is, amitől én rosszul leszek, de többségük anyatejen nőhetett fel, és úgy énekel, hogy az kellő optimizmusra ad okot a műfaj megújulását illetően. Miközben nem találok szavakat az elragadtatástól, ideírom némelyikük nevét: Jah Cure, Prince Theo, Denroy Morgan, Ras Witta, Edi Fitzroy. Zeneileg nem szokványos a dolog, mert valójában (nem tizenhat, hanem) két dal verzióit halljuk, ezeket keverik újra az énekesek adottságaihoz mérten, de az is lehet, hogy csak egy alaptéma van, jó erős digitális lüktetéssel, masszív basszussal meg egy fergeteges fúvósszekcióval, aminél nem sok jobbat hallottam mostanában. Friss levegő, semmi retró, semmi túlzás, csak a végeérhetetlen riddim és a rasta igék kántálása; kéretik nem megfeledkezni erről az albumról.

Mihál

Heartbeat/Mafioso Records

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.