Lemez

Danyiil Trifonov: Rachmaninov

  • - csk -
  • 2019. november 30.

Zene

Előfordul, hogy egy előadó olyan hitelességgel szólaltatja meg egy zeneszerző műveit, mintha a komponista reinkarnációja volna. Csupán egyetlen példa: Kocsis Zoltán úgy játszott Bartókot, ahogy előtte és utána senki – legfeljebb maga Bartók. Ezt a kivételes hitelt, ezt a teljes azonosulást érzik sokan manapság, amikor a még mindig nagyon fiatal orosz zongoraművész, a 28 éves Danyiil Trifonov Rachmaninov-játékát hallgatják. Rachmaninovnak vannak jó, kitűnő és nagyszerű előadói Martha Argerichtől Jevgenyij Kiszinig és Nyikolaj Luganszkijtól Yuja Wangig, de olyan, mint Trifonov, nincs még egy.

Rachmaninovot sokan értik, de még többen félreértik. A félreértések természete hasonlít azokhoz, amelyekkel Liszt muzsikájához közelítenek tévesen. Lisztről sokan úgy hiszik, elég hozzá a virtuozitás. Rachmaninovról pedig sokan azt gondolják, a technikai perfekció mellé csak jó adag „hollywoodi” érzelmesség kell, s már kész is a hiteles interpretáció. Új lemezén, melyen a Yannick Nézet-Séguin vezényelte Philadelphia Orchestra plasztikus kíséretével az 1. és a 3. zongoraversenyt szólaltatja meg (fisz-moll, op. 1; d-moll, op. 30), Trifonov bizonyítja, hogy a Rachmaninov-játék kulcsa a magasrendű komplexitás. Nem elég a szikrázóan tökéletes technika és az érzelemgazdagság, kell a szimfonikus telítettségű zongorahang, a személyiség rendkívüli formátuma, az indulatok kivételes ereje, a tartás, a büszkeség, a nemesség és az arányérzék is. Ezeket az előadásokat mindez együtt jellemzi – ettől tökéletesek.

Deutsche Grammophon, 2019

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.