Lemez

Danyiil Trifonov: Rachmaninov

  • - csk -
  • 2019. november 30.

Zene

Előfordul, hogy egy előadó olyan hitelességgel szólaltatja meg egy zeneszerző műveit, mintha a komponista reinkarnációja volna. Csupán egyetlen példa: Kocsis Zoltán úgy játszott Bartókot, ahogy előtte és utána senki – legfeljebb maga Bartók. Ezt a kivételes hitelt, ezt a teljes azonosulást érzik sokan manapság, amikor a még mindig nagyon fiatal orosz zongoraművész, a 28 éves Danyiil Trifonov Rachmaninov-játékát hallgatják. Rachmaninovnak vannak jó, kitűnő és nagyszerű előadói Martha Argerichtől Jevgenyij Kiszinig és Nyikolaj Luganszkijtól Yuja Wangig, de olyan, mint Trifonov, nincs még egy.

Rachmaninovot sokan értik, de még többen félreértik. A félreértések természete hasonlít azokhoz, amelyekkel Liszt muzsikájához közelítenek tévesen. Lisztről sokan úgy hiszik, elég hozzá a virtuozitás. Rachmaninovról pedig sokan azt gondolják, a technikai perfekció mellé csak jó adag „hollywoodi” érzelmesség kell, s már kész is a hiteles interpretáció. Új lemezén, melyen a Yannick Nézet-Séguin vezényelte Philadelphia Orchestra plasztikus kíséretével az 1. és a 3. zongoraversenyt szólaltatja meg (fisz-moll, op. 1; d-moll, op. 30), Trifonov bizonyítja, hogy a Rachmaninov-játék kulcsa a magasrendű komplexitás. Nem elég a szikrázóan tökéletes technika és az érzelemgazdagság, kell a szimfonikus telítettségű zongorahang, a személyiség rendkívüli formátuma, az indulatok kivételes ereje, a tartás, a büszkeség, a nemesség és az arányérzék is. Ezeket az előadásokat mindez együtt jellemzi – ettől tökéletesek.

Deutsche Grammophon, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.