Lemez

Danyiil Trifonov: Rachmaninov

  • - csk -
  • 2019. november 30.

Zene

Előfordul, hogy egy előadó olyan hitelességgel szólaltatja meg egy zeneszerző műveit, mintha a komponista reinkarnációja volna. Csupán egyetlen példa: Kocsis Zoltán úgy játszott Bartókot, ahogy előtte és utána senki – legfeljebb maga Bartók. Ezt a kivételes hitelt, ezt a teljes azonosulást érzik sokan manapság, amikor a még mindig nagyon fiatal orosz zongoraművész, a 28 éves Danyiil Trifonov Rachmaninov-játékát hallgatják. Rachmaninovnak vannak jó, kitűnő és nagyszerű előadói Martha Argerichtől Jevgenyij Kiszinig és Nyikolaj Luganszkijtól Yuja Wangig, de olyan, mint Trifonov, nincs még egy.

Rachmaninovot sokan értik, de még többen félreértik. A félreértések természete hasonlít azokhoz, amelyekkel Liszt muzsikájához közelítenek tévesen. Lisztről sokan úgy hiszik, elég hozzá a virtuozitás. Rachmaninovról pedig sokan azt gondolják, a technikai perfekció mellé csak jó adag „hollywoodi” érzelmesség kell, s már kész is a hiteles interpretáció. Új lemezén, melyen a Yannick Nézet-Séguin vezényelte Philadelphia Orchestra plasztikus kíséretével az 1. és a 3. zongoraversenyt szólaltatja meg (fisz-moll, op. 1; d-moll, op. 30), Trifonov bizonyítja, hogy a Rachmaninov-játék kulcsa a magasrendű komplexitás. Nem elég a szikrázóan tökéletes technika és az érzelemgazdagság, kell a szimfonikus telítettségű zongorahang, a személyiség rendkívüli formátuma, az indulatok kivételes ereje, a tartás, a büszkeség, a nemesség és az arányérzék is. Ezeket az előadásokat mindez együtt jellemzi – ettől tökéletesek.

Deutsche Grammophon, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.