A magyar popzene kreatívabb oldala – a viszonylagos elzártság és a nemzetközi divathullámok ellenében is – gazdag és jól felismerhető a karakteres életművekben. Az ilyesmi nem csak a sűrűn előforduló epigonokat ösztönözheti, alkalmas az egyszerre gunyoros és tiszteletteljes megidézésre, a stíluselemek karikatúraszerű kiemelésére is. Voltaképpen csoda, hogy eddig hiányzott az irodalomban már bevált műfaj (hogy csak Karinthyt említsük) zenei adaptációja, így még nagyobb dicséret illeti Darvas Benedek billentyűst és Czitrom Ádám gitárost, akik kedvenceik világát mesteri karikatúrákban teremtették újra. Gyakorlatilag maguk szólaltatnak meg minden más hangszert is, Darvas a fő vokalista, mellette több számban Ádám Rita énekesnő remekel (a magyar alterock jól áll női előadókban is). A duó gazdag képzelőerővel, erős beleélési képességgel és jó stílusérzékkel nem híres számokat dolgozott fel, hanem hozzáírtak az így is terjedelmes életművekhez. A témák többször is előkerülnek, a szöveges és zenés motívumok folytatódnak – ahogy az ál-Quimby Kalóztánc jogos folytatása az ál-Csík Zenekarnak szentelt Dunaújvárosi gyűjtés, Darvas pedig szinte vérfagyasztó mint Kiss Tibi, Víg Mihály, Lovasi, Menyhárt, sőt Ujj Zsuzsi és Méhes Marietta második megtestesülése. A karikatúrákból a maguk módján koherens zenei világot teremtettek, ahol minden átirat önmagában és a többivel együtt, egymásra feleselve is érvényes lehet.
NarRator Records, 2018
