Vannak lemezek, amelyek pusztán gyönyörködtetnek – és akadnak mások, amelyekkel mondani is kívánt valamit a zenéről a felvételek készítője. Emmanuel Krivine és a Francia Nemzeti Zenekar Debussy-CD-je az utóbbi kategóriába sorolható. A tenger két változata és a (kétszer hármas tagolódású) zenekari Images-sorozat megszólaltatásával ez a korong azt igyekszik tudatosítani, hogy Debussy – aki Monsieur Croche álnéven publikált írásaiban kifejezte ellenszenvét a német/osztrák szimfóniahagyomány iránt – a négytételes szimfóniamodell helyett inkább zenekari triptichonokban kívánta kiélni szimfonikus ambícióit. (Idesorolhatnánk még a lemezen nem szereplő Három noktürnt is.)
Ez persze igaz, de nem az a fontos, hogy egy szimfonikus mű hány tételes (hiszen éppenséggel háromtételes szimfóniák is akadnak), hanem az, hogy egy tétel belsejében mi történik: hogyan építi fel és tagolja a zeneszerző a folyamatot – s Debussy ebben volt nagy újító a maga képlékenyen sejtelmes, illusztratív formáival, amelyekben a vonal helyett a folt uralkodik.
A lengyel anyától és orosz apától származó, hetvenegy éves francia karmestert ismerjük – húsz éve az Orchestre National de Lyont vezényelte Budapesten emlékezetesen –, ám régen hallottuk. Az újabb találkozás igazolja a hajdani kellemes emléket: a felvételeken a muzsikálás csupa szín és rugalmasság, érzékiség és dinamizmus – képzeletünk horizontján látomások váltják egymást. Megszületik a varázslat: a csodált és visszatükrözni vágyott természet új életre kel Debussy hangjaiban.
Erato, 2018
