Lemez

Emmanuel Krivine: Debussy

  • - csk -
  • 2018. június 30.

Zene

Vannak lemezek, amelyek pusztán gyönyörködtetnek – és akadnak mások, amelyekkel mondani is kívánt valamit a zenéről a felvételek készítője. Emmanuel Krivine és a Francia Nemzeti Zenekar Debussy-CD-je az utóbbi kategóriába sorolható. A tenger két változata és a (kétszer hármas tagolódású) zenekari Images-sorozat megszólaltatásával ez a korong azt igyekszik tudatosítani, hogy Debussy – aki Monsieur Croche álnéven publikált írásaiban kifejezte ellenszenvét a német/osztrák szimfóniahagyomány iránt – a négytételes szimfóniamodell helyett inkább zenekari triptichonokban kívánta kiélni szimfonikus ambícióit. (Idesorolhatnánk még a lemezen nem szereplő Három noktürnt is.)

Ez persze igaz, de nem az a fontos, hogy egy szimfonikus mű hány tételes (hiszen éppenséggel háromtételes szimfóniák is akadnak), hanem az, hogy egy tétel belsejében mi történik: hogyan építi fel és tagolja a zeneszerző a folyamatot – s Debussy ebben volt nagy újító a maga képlékenyen sejtelmes, illusztratív formáival, amelyekben a vonal helyett a folt uralkodik.

A lengyel anyától és orosz apától származó, hetvenegy éves francia karmestert ismerjük – húsz éve az Orchestre National de Lyont vezényelte Budapesten emlékezetesen –, ám régen hallottuk. Az újabb találkozás igazolja a hajdani kellemes emléket: a felvételeken a muzsikálás csupa szín és rugalmasság, érzékiség és dinamizmus – képzeletünk horizontján látomások váltják egymást. Megszületik a varázslat: a csodált és visszatükrözni vágyott természet új életre kel Debussy hangjaiban.

Erato, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.