Lemez

Debussy: Centenary discoveries

  • - csk -
  • 2018. szeptember 2.

Zene

A kulturális életben a nagy alkotók életművéhez kapcsolódó évfordulós megemlékezések többnyire formálisak és kampányszerűek, magukban rejtik a túladagolás és a csömör veszélyét. De nem mindig! Most itt egy nagyszerű példa, amely azt mutatja, hogy az évfordulós ünneplés tartalmas hozamot is rejthet magában. Amikor az év elején a Warner Classics Debussy halálának centenáriumára megjelentette a zeneszerző műveinek első teljes hangzó kiadását, a munka sok eddig ismeretlen vagy alig ismert mű iránt is felkeltette az érdeklődést. Ezek kerültek most egy különálló, háromlemezes albumba, egy kiváló, de Magyarországon nem ismert zongorista és zenetörténész, Jean-Pierre Armengaud főszereplésével, remek fiatal énekesek (Natalie Pérez, Cyrille Dubois, Philippe Estèphe, Jean-Christophe Lanièce) közreműködésével.

Három lemez, három témakör. Elfeledett vokális kompozíciók (Diane au bois) és töredékek, zenekari művek (Khamma, Jeux, Le Roi Lear) szerzői zongoraváltozatai, végül más szerzők (Saint-Saëns, Raff, Schumann) opusainak Debussy által készített zongoraátiratai. Sok élvezetes zene, sok érzékeny előadás, sok új felfedezés. Érdekes árnyalatokkal egészül ki mindaz, amit az ifjú Debussyről tudunk, fontos információkat hordoz a töredékes operakísérlet (La chute de la maison Usher), és egyként jelen van a válogatásban a romantikához kapcsolódó korai, meg a merészen új utakat kereső kései alkotó. Hallható a lemezen az a Philippe Cassard is, akinek zongorakísérői nagyságáról nemrég, Natalie Dessay dalestjén, a Zeneakadémián győződhettünk meg.

Warner Classics, 2018


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.