Lemez

Debussy: Szonáták

  • - csk -
  • 2018. március 8.

Zene

Musicien français – francia zenész, így nevezte magát öntudatosan Claude Debussy (1862–1918). Részben tiltakozás volt ez a német zene, s ezen belül Wagner akkortájt (a 19–20. század fordulóján) tapasztalt hegemóniája ellen, részben egyszerű nacionalizmus, amely élete végén, az I. világháború idején fel is erősödött. Nemrég megjelent egy lemez, amely kései szonátáit tartalmazza egy fuvoladarabbal és egy korai trió­val, s amely arra enged következtetni, hogy ma is vannak „francia zenészek”, igaz, nem a nemzeti öntudat teszi őket azzá, hanem a feltűnően hasonló gondolkodásmód.
A CD-n ugyanis hat muzsikus szerepel öt különböző számban, öt különböző hangszer-összeállításban, tehát az egyes produkciókat más és más gárda jegyzi, a szellem mégis feltűnően azonos.

A művészcsapat a francia muzsikusok krémje: a hegedűs Renaud Capuçon és a brácsás Gérard Caussé a magyar közönség előtt is régóta jól ismert, de hallottuk már a remek fiatal csellistát, Edgar Moreau-t is a Müpa Rising Stars-sorozatában. És persze régóta megbecsült ismerősünk a francia-svájci fuvolás fenomén, Emmanuel Pahud. Hozzájuk két, mifelénk kevésbé számon tartott művész csatlakozik, a hárfás Marie-Pierre Langlamet és a zongorista Bertrand Chamayou – utóbbit, ha nem is élőben, lemezen mégis hallottuk, Ravel összes zongoraművének érzékeny tolmácsaként.

Mi a hasonló bennük? Az elegánsan magától értődő virtuozitás egyfelől, a produkciók beszédes frazeá­lása és szenvedéllyel teli tolmácsolása másfelől. A sok szín, a tempók lélegeztetése, az ideges vibrálás az előadásmódban. A mediterrán atmoszféra és az antikvitás hangulatának hiteles újrateremtése, fogékonyság a dekadencia egy nemes fajtája iránt. Csupa zenei „közös nevező”. Hiába: itt mindenki francia zenész.

Erato, 2017


Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.