Lemez

Debussy: Szonáták

  • - csk -
  • 2018. március 8.

Zene

Musicien français – francia zenész, így nevezte magát öntudatosan Claude Debussy (1862–1918). Részben tiltakozás volt ez a német zene, s ezen belül Wagner akkortájt (a 19–20. század fordulóján) tapasztalt hegemóniája ellen, részben egyszerű nacionalizmus, amely élete végén, az I. világháború idején fel is erősödött. Nemrég megjelent egy lemez, amely kései szonátáit tartalmazza egy fuvoladarabbal és egy korai trió­val, s amely arra enged következtetni, hogy ma is vannak „francia zenészek”, igaz, nem a nemzeti öntudat teszi őket azzá, hanem a feltűnően hasonló gondolkodásmód.
A CD-n ugyanis hat muzsikus szerepel öt különböző számban, öt különböző hangszer-összeállításban, tehát az egyes produkciókat más és más gárda jegyzi, a szellem mégis feltűnően azonos.

A művészcsapat a francia muzsikusok krémje: a hegedűs Renaud Capuçon és a brácsás Gérard Caussé a magyar közönség előtt is régóta jól ismert, de hallottuk már a remek fiatal csellistát, Edgar Moreau-t is a Müpa Rising Stars-sorozatában. És persze régóta megbecsült ismerősünk a francia-svájci fuvolás fenomén, Emmanuel Pahud. Hozzájuk két, mifelénk kevésbé számon tartott művész csatlakozik, a hárfás Marie-Pierre Langlamet és a zongorista Bertrand Chamayou – utóbbit, ha nem is élőben, lemezen mégis hallottuk, Ravel összes zongoraművének érzékeny tolmácsaként.

Mi a hasonló bennük? Az elegánsan magától értődő virtuozitás egyfelől, a produkciók beszédes frazeá­lása és szenvedéllyel teli tolmácsolása másfelől. A sok szín, a tempók lélegeztetése, az ideges vibrálás az előadásmódban. A mediterrán atmoszféra és az antikvitás hangulatának hiteles újrateremtése, fogékonyság a dekadencia egy nemes fajtája iránt. Csupa zenei „közös nevező”. Hiába: itt mindenki francia zenész.

Erato, 2017


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.