A The Long Goodbye című turné 2017 májusában kezdődött, s a tervek szerint 2020. október 29-én ér véget. Addigra Ian Gillan énekes és Roger Glover basszusgitáros 75, Ian Paice dobos 71 éves lesz, de arra mégsem vennénk mérget, hogy ezzel végleg lezárul a zenekar története. Már csak azért sem, mert régen láttunk ekkora telt házat a budapesti arénában.
A Deep Purple-nek több „legendás” és annál is több „egyéb” felállása volt, de ez a mostani, Don Airey (71) billentyűssel és Steve Morse (65) gitárossal kiegészülve a legmasszívabb; 2002 óta játszanak együtt. Budapesti fellépésükön úgy tűnt, egyáltalán nem unják, és még komolyan is veszik a munkájukat: tökéletes hangzást, hibátlan produkciót hallhattunk. De tudjuk jól, hogy ez önmagában semmit sem ér, az elmúlt harminc évben ugyanis jó néhány Deep Purple-koncertet vágott hidegre Gillan, akit már a hetvenes évek végén is azzal cinkeltek, hogy elvesztette a hangját.
Nos, ami az éneklést illeti, az „életkori sajátosságokat” is figyelembe véve egy rossz szavunk nem lehet az egykori Jézus Krisztus Szupersztárra, csakhogy ennek az volt az ára, hogy Gillan frontemberként úgy viselkedett, mint aki véletlenül került a színpadra. Elénekelte, amit el kellett – a Highway Start, a Demon’s Eyest, a Bloodsuckert, a Smoke on the Watert és még sok mást –, majd hátralépett, sokszor el is tűnt, és csak a következő versszakra tért vissza. Persze senki nem vár higanymozgást, léggitározást vagy headbangelést egy 74 éves embertől, de Gillannek azonkívül, hogy a Lazy című szám közepén fejére tett egy Mikulás-sapkát, egyetlen emlékezetes megmozdulása nem volt. Tovább rontotta a helyzetet, hogy ehhez a hetvenes éveket idéző minimalista színpadkép párosult, amit közhelyes és korszerűnek még véletlenül sem mondható vetítéssel próbáltak feldobni. Mindent összeadva: élmény volt élőben hallani a Deep Purple-t, látni kiábrándító.
Papp László Budapest Sportaréna, december 9.
