Miután az énekesnő idén egy igazán jól sikerült lemezt készített, amelyet egy másik énekesnő, Abbey Lincoln tiszteletének szentelt, joggal lehettek komoly elvárásaink. O’Day (1919–2006) nimbusza alig csökkent az utóbbi évtizedekben, noha hosszú, kalandos élete során „csak” szvingénekesnőként tartották számon. Azonban fantasztikus improvizációs készségének és egyenes, szentimentalizmustól ódzkodó stílusának köszönhetően a modernebb ízlésű rajongók sem intézhetik el egy kézlegyintéssel. Szerénysége, közvetlensége, kapcsolatteremtő képessége hasonló karaktert sejtet, mint amilyen Vörös Nikié, aki ezen az estén szerencsére Anita egykori önironikus megnyilvánulásait is „átvette”.
Mivel a koncert programjából korábban Niki csak két számot tartott repertoáron, meglehetősen komoly felkészülést igényelhetett a szett összeállítása saját újrahangszerelésekkel vagy az eredetieket reprodukálva. Az énekesnő valóban az O’Dayre jellemző könnyedséggel szólalt meg, az I Can’t Give You Anything but Love, a Bewitched… és a Sweet Georgia Brown különösen jól sikerült, a kíséret pedig élvezetes, eleven képet rajzolt Anita O’Day zenei világáról. Igaz, hogy Vörös László a zongoránál egy stilisztikailag szűk tartományban mozog, de ott briliáns, ami egy ilyen repertoárnál ideális. Subicz Gábor a szólóival néha nem tudta megvalósítani zenei ambícióit, ennek ellenére kiváló trombitás, és megérdemelten kapott többször nyíltszíni tapsot. Csuhaj-Barna Tibor bőgőn és Jeszenszky György dobon kellő szenvedéllyel és jó ízléssel hozták a korhű, de újraértelmezett lüktetést.
Budapest Jazz Club, december 13.
