A személynevekhez biggyesztett triók, kvartettek stb. általában olyan együttesek, amelyeknek „jelöletlen” tagjai többnyire a névadó elképzeléseit valósítják meg, hangszeres tudásukon kívül csak nagyritkán tesznek hozzá mást is a produkcióhoz. Az ütőhangszeres Dés Andrásnál azonban mintha fordítva lenne: Fenyvesi Márton és ifj. Tóth István gitárosok nemhogy egyenrangú társaknak tűnnek, de a The Worst Singer in the World című új lemezt hallva elsőre az ugrik be, hogy egy nagyon komoly és virtuóz gitáros vállalkozással van dolgunk, noha a dalok javát Dés komponálta. Talán még azt is megkockáztathatjuk, hogy e virtuozitást a zenekarvezető rendhagyó ritmusképletei ihlették, de ennél sokkal fontosabb, hogy amit hallunk, az valójában egyenrangú partnerek közös műve.
Noha a Dés András Triót jobb híján jazzegyüttesnek tartják, az új lemez rácáfol erre. Improvizációt alig hallunk, a kilenc szám java szigorúan komponált, egymást kiegészítő, olykor egymásba úszó darab, amelyek közül ki lehetne emelni egyet-egyet, de azért a lemez 45 perce egyszerre végighallgatva élvezhető leginkább. Külön öröm, hogy már említett virtuóz megoldásokat hallva sem cirkuszi mutatványok jutnak eszünkbe, sőt azt sem tűnik túlkapásnak, hogy az utolsó számban (Lullaby Under the Sky) Dés saját teste az ütőhangszer. Csupán egyvalami tűnik kissé erőltetettnek, a lemez címe. Dés Andrást a gyerekei nevezik „a világ legrosszabb énekesének”, így hát nem is énekel.
BMC Records, 2017
