Lemez

Dés András Trió: The Worst Singer in the World

  • - legát -
  • 2017. szeptember 3.

Zene

A személynevekhez biggyesztett triók, kvartettek stb. általában olyan együttesek, amelyeknek „jelöletlen” tagjai többnyire a névadó elképzeléseit valósítják meg, hangszeres tudásukon kívül csak nagyritkán tesznek hozzá mást is a produkcióhoz. Az ütőhangszeres Dés Andrásnál azonban mintha fordítva lenne: Fenyvesi Márton és ifj. Tóth István gitárosok nemhogy egyenrangú tár­saknak tűnnek, de a The Worst Singer in the World című új lemezt hallva elsőre az ugrik be, hogy egy nagyon komoly és virtuóz gitáros vállalkozással van dolgunk, noha a dalok javát Dés komponálta. Talán még azt is megkockáztathatjuk, hogy e virtuozitást a zenekarvezető rendhagyó ritmusképletei ihlették, de ennél sokkal fontosabb, hogy amit hallunk, az valójában egyenrangú partnerek közös műve.

Noha a Dés András Triót jobb híján jazzegyüttesnek tartják, az új lemez rácáfol erre. Improvizációt alig hallunk, a kilenc szám java szigorúan komponált, egymást kiegészítő, olykor egymásba úszó darab, amelyek közül ki lehetne emelni egyet-egyet, de azért a lemez 45 perce egyszerre végighallgatva élvezhető leginkább. Külön öröm, hogy már említett virtuóz megoldásokat hallva sem cirkuszi mutatványok jutnak eszünkbe, sőt azt sem tűnik túlkapásnak, hogy az utolsó számban (Lullaby Under the Sky) Dés saját teste az ütőhangszer. Csupán egyvalami tűnik kissé erőltetettnek, a lemez címe. Dés Andrást a gyerekei nevezik „a világ legrosszabb énekesének”, így hát nem is énekel.

BMC Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.