Dés László: "abszurd sületlenség, hogy hatalmi úton le lehet cserélni egy létező kultúrát"

Énekes-szólólemeze jelent meg, tavaly, Free Sounds nevű formációjával jazzalbumot adott ki, miközben valóságos díjeső hullott rá.

Magyar Narancs: Néhány napja az Arénában lépett fel annak alkalmából, hogy húsz év után újra összeállt a Geszti Péter nevével fémjelzett Jazz+Az. Jól érezte magát?

Dés László: Nagyon. Élveztem a próbákat és a koncertet is. Külön örömet okozott, hogy két fúvós kivételével ugyanazok a muzsikusok játszottak, akik húsz évvel ezelőtt.

MN: Zeneszerzőként, közreműködőként mennyi munkája volt a produkcióban?

DL: A kották jelentős része nem volt meg, és a különböző groove-ok, effektek nagy részét is össze kellett szedni, hogy valamiképp rekonstruálni lehessen a húsz évvel ezelőtti állapotokat. Ebben Barbinek Gábor, a kiváló harsonás, Erdélyi Péter, a zenekar zongoristája, és Dorozsmai Péter hangmérnök volt a segítségemre. Emiatt a munka hónapokkal a koncert előtt elkezdődött, az utolsó héten pedig volt egy intenzív próbaidőszak is. (...)

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Mi vagyunk a grund – ez volt a 2018-as koncertjének címe, amellyel A Pál utcai fiúkmusical egyik dalát idézte. Akkor azt mondta lapunknak, hogy azért választotta ezt a címet, mert ez azt jelenti, hogy „összefogással, toleranciával, egymás megértésével, netán szolidaritással, sokkal többre lehet jutni, mint azzal az őrületes gyűlölködő halmazzal, ami most van”. Javult azóta a helyzet? Mert akkor azt is mondta, hogy „repedezik az egész”.

DL: Sajnos nem mentek jobb irányba a dolgok, sőt annak ellenére rosszabb irányba mennek, hogy tényleg váratlanul nyert valamit az ellenzék az önkormányzati választásokkal. De úgy tűnik, hogy ez még inkább felkorbácsolta az indulatokat, és új lendületet adott a kormánypártnak a folyamatos őrjöngésre, és minden bizonnyal ott fognak kicseszni az ellenzéki vezetésű településekkel, ahol tudnak. Ugyanez vonatkozik az ún. kultúrharcra is, ami úgy hülyeség, ahogy van, mert a harchoz két fél kell, itt meg csak ők harcolnak. Mi meg dolgozni, alkotni szeretnénk. Amúgy képtelen, abszurd sületlenség, ha azt gondolják, hogy hatalmi úton le lehet cserélni egy létező kultúrát. Nem lehet lecserélni, legfeljebb tönkretenni, és sajnos most úgy tűnik, hogy a legjobb úton haladnak a rombolásban.

A zenész az interjúban arról is beszélt, miért fogadta el a Prima Primissima díjat, miért látott fantáziát benne Kádár kommiszárja, Erdős Péter, hogyan értékeli fiatalkori munkásságát, a Dimenziót, a Supergroupot, és mi van a Petőfiről szóló, rég tervezett operájával. Keresse az interjút a friss Magyar Narancsban, a lapot pedig az újságárusoknál. Csütörtöktől kapható vagy előfizethet rá itt.