Lemez

Dmitrij Sosztakovics: Csellóverseny; Cselló-zongora szonáta

  • - csont -
  • 2013. május 25.

Zene

Zseniként kezdte és tehetségként végezte, ismételhetnénk meg Bülow Schumannról mondott gyilkos jellemzését. De Sosztakovics művészként talán rosszabbul járt, mint a jó német, ő ugyanis nem őrült meg, ami mégiscsak egyértelmű helyzet, ezzel szemben mindennap átélhette a sztálini korszak folyvást kétértelmű őrületét.

Mesésen induló pályáját kényszerzubbonyba kötötte az 1936-os Pravda-cikk: Zene helyett káosz. Sosztakovics ettől fogva ugyanis kétértelműséggel próbált felelni a kétértelműségre, de az önmagával beszorzott dupla fenék végső soron megöli a művészetet. Itt nem hazudhatjuk magunkat keresztül az igazságig.

Kétarcú zene a kései (1959) Csellóverseny is, az első tétel félreérthetetlen felidézése az ifjúkori főmű (a Lady Macbeth opera) groteszk cári rendőrkórusának (hadd gondoljon az ellenzék a KGB-re...), a második tétel az itt elhagyhatatlan szomorkás elégia, az utolsó rész ismét erőtől csattan - egészében egyfajta szocreál filmzene, és nem tudni, mikor hazudik a mester. Emmanuelle Bertrand szépen, de kissé színtelenül csellózik, és a BBC National Orchestra Wales se ragyog Pascal Rophé vezényletével.

A Cselló-zongora szonáta (1934) szárazon posztromantikus darab (különösen a komor Largo szakasz); rengeteg, szinte szó után kiáltó karakterrel (bájos fiatal lány, rezignált öregember stb.); ilyenkor világos, mennyire vérbeli operakomponistának indult Sosztakovics (később filmzene-komponistaként lelt erre vigaszt). Bertrand és Pascal Amoyel (zongora) ízléses rezerváltsággal muzsikál.

harmonia mundi, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.