Lemez

Kvelertak: Meir

  • - vincze -
  • 2013. május 25.

Zene

A két évvel ezelőtt gyakorlatilag a semmiből előtűnt Kvelertak első lemezével az egyik legnagyobb meglepetést hozta az underground színtérre. Az alapvetően rock 'n' rollos felépítésű, de némi black metalos kapkodással és üvegszilánkkal gargalizáló énekkel is operáló, kimondottan slágeres anyag gyorsan mindenki kedvence lett, ami részben a jó daloknak, részben a pofátlanul fiatal zenészek szorgalmának volt köszönhető, akik mondhatni rommá turnézták magukat (Magyarországra is eljutottak az első körök egyikében).

A Kvelertak-rajongók messiásként várták a Meirt, a hivatásos vészmadarak pedig már a megjelenés előtt szajkózták, hogy a csapat annyira magasra tette a mércét, hogy nem fogja tudni tartani a színvonalat. A Kvelertak mindenesetre nem bízott semmit a véletlenre: a Meir ugyanúgy Kurt Ballou stúdiójában készült, mint elődje (így csodálatosan lüktető, organikus hangzást kapott), és a zene is maradt az első lemez vonalán, vagyis továbbra is olyan, mintha a Turbonegro és a kései Satyricon tagjai alapítottak volna garázsbandát, ahol kiélhetik a kettőnégyes, bunkó r'n'r iránti vonzalmukat. Erlend Hjelvik énekes néha próbálkozik tiszta énekkel (szerencsére kevésszer, mert nem áll jól neki: az egyébként kiváló Bruane Brenn refrénje csak épp hogy nem nyögvenyelős), de ettől eltekintve nincs görcsös igyekezet a slágeresedésre, sőt a lemezanyag talán egy fokkal homogénebb is, mint az első volt. Hatalmas dalok azért itt is bőven akadnak: a záró, egyszerűen csak Kvelertak című tétel a legfogósabb, de a legjobban a majdnem kilencpercesre jammelt Tordenbrak sikerült.

Roadrunner, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.