Koncert

Döbbenet

  • Tóth Béla István
  • 2019. december 28.

Zene

Ritkán látni olyan izgalmas art punk koncertet, mint múlt szerdán, a Dob utcai Lámpásban. A Döbbenet zenekar a hétköznap ellenére is szép számú közönség előtt prezentálta olykor egészen fogyasztható, máskor kísérletező, basszusközpontú disszonáns zenével ötvözött, egyszerre intellektuális és felháborító dalszövegeit. A 2016 óta aktív Döbbenet ugyanis nem a „szektás” punkirányzat része, ezért a zenéjük mellett a szövegeik is eltérnek a megszokottól, nem a szellemi bágyadtság szokásos kliséi körül mozognak. Nem írtak számot a meg nem élt háborúk borzalmairól, a rendőri túlkapásokról, az állatok jogairól vagy a vegetarianizmusról. Ellenben finom iróniával közelítenek az utóbbi évek demonstrációihoz (Tüntetés van nálunk máma), a nemzeti stadionrombolás himnuszaként aposztrofált dalukban (Augusztus van, izzadok) gúny tárgyává teszik a szurkolást, és az óbudai élet olcsó kávés, cigarettafüstben érlelt hétköznapi letargiájába is betekintést adnak (Párolog a szeretet). Zavarba ejtően provokatív műsoruk zenei része sem másodlagos jelentőségű, nem csupán az „üzenet” közvetítője, de jelentős kifejező erővel bíró eklektikus elegy, ami a szintetizátorfutamok és a basszusjáték folytán eszünkbe juttathatja a Stranglers-dalokat, de még a 80-es évek magyar új hullámát is. A frontember, Ambrózy György átkötőszövegeinek és eredeti előadásmódjának köszönhetően a mostani fellépés is túlmutatott a megírt dalok puszta előadásán, így a főként Bencze Tibor által jegyzett zenei élmény gesztusértékű performansszá lényegült, a zenekar pedig talán még sosem szólt ilyen jól, mint ezen az estén.

Az utánuk következő Csók és Könny, Ambrózy régről ismert másik zenekara szintén jól teljesített. Egyszerűbb, befogadhatóbb zenével, de ugyancsak eredeti szövegvilággal operáló műsoruk könnyebben megtalálta a közönségét, és a klasszikus punkkoncertekre jellemző energiákat szabadított fel.

Lámpás, november 20.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.