Koncert

Döbbenet

  • Tóth Béla István
  • 2019. december 28.

Zene

Ritkán látni olyan izgalmas art punk koncertet, mint múlt szerdán, a Dob utcai Lámpásban. A Döbbenet zenekar a hétköznap ellenére is szép számú közönség előtt prezentálta olykor egészen fogyasztható, máskor kísérletező, basszusközpontú disszonáns zenével ötvözött, egyszerre intellektuális és felháborító dalszövegeit. A 2016 óta aktív Döbbenet ugyanis nem a „szektás” punkirányzat része, ezért a zenéjük mellett a szövegeik is eltérnek a megszokottól, nem a szellemi bágyadtság szokásos kliséi körül mozognak. Nem írtak számot a meg nem élt háborúk borzalmairól, a rendőri túlkapásokról, az állatok jogairól vagy a vegetarianizmusról. Ellenben finom iróniával közelítenek az utóbbi évek demonstrációihoz (Tüntetés van nálunk máma), a nemzeti stadionrombolás himnuszaként aposztrofált dalukban (Augusztus van, izzadok) gúny tárgyává teszik a szurkolást, és az óbudai élet olcsó kávés, cigarettafüstben érlelt hétköznapi letargiájába is betekintést adnak (Párolog a szeretet). Zavarba ejtően provokatív műsoruk zenei része sem másodlagos jelentőségű, nem csupán az „üzenet” közvetítője, de jelentős kifejező erővel bíró eklektikus elegy, ami a szintetizátorfutamok és a basszusjáték folytán eszünkbe juttathatja a Stranglers-dalokat, de még a 80-es évek magyar új hullámát is. A frontember, Ambrózy György átkötőszövegeinek és eredeti előadásmódjának köszönhetően a mostani fellépés is túlmutatott a megírt dalok puszta előadásán, így a főként Bencze Tibor által jegyzett zenei élmény gesztusértékű performansszá lényegült, a zenekar pedig talán még sosem szólt ilyen jól, mint ezen az estén.

Az utánuk következő Csók és Könny, Ambrózy régről ismert másik zenekara szintén jól teljesített. Egyszerűbb, befogadhatóbb zenével, de ugyancsak eredeti szövegvilággal operáló műsoruk könnyebben megtalálta a közönségét, és a klasszikus punkkoncertekre jellemző energiákat szabadított fel.

Lámpás, november 20.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."