Koncert

Döbbenet

  • Tóth Béla István
  • 2019. december 28.

Zene

Ritkán látni olyan izgalmas art punk koncertet, mint múlt szerdán, a Dob utcai Lámpásban. A Döbbenet zenekar a hétköznap ellenére is szép számú közönség előtt prezentálta olykor egészen fogyasztható, máskor kísérletező, basszusközpontú disszonáns zenével ötvözött, egyszerre intellektuális és felháborító dalszövegeit. A 2016 óta aktív Döbbenet ugyanis nem a „szektás” punkirányzat része, ezért a zenéjük mellett a szövegeik is eltérnek a megszokottól, nem a szellemi bágyadtság szokásos kliséi körül mozognak. Nem írtak számot a meg nem élt háborúk borzalmairól, a rendőri túlkapásokról, az állatok jogairól vagy a vegetarianizmusról. Ellenben finom iróniával közelítenek az utóbbi évek demonstrációihoz (Tüntetés van nálunk máma), a nemzeti stadionrombolás himnuszaként aposztrofált dalukban (Augusztus van, izzadok) gúny tárgyává teszik a szurkolást, és az óbudai élet olcsó kávés, cigarettafüstben érlelt hétköznapi letargiájába is betekintést adnak (Párolog a szeretet). Zavarba ejtően provokatív műsoruk zenei része sem másodlagos jelentőségű, nem csupán az „üzenet” közvetítője, de jelentős kifejező erővel bíró eklektikus elegy, ami a szintetizátorfutamok és a basszusjáték folytán eszünkbe juttathatja a Stranglers-dalokat, de még a 80-es évek magyar új hullámát is. A frontember, Ambrózy György átkötőszövegeinek és eredeti előadásmódjának köszönhetően a mostani fellépés is túlmutatott a megírt dalok puszta előadásán, így a főként Bencze Tibor által jegyzett zenei élmény gesztusértékű performansszá lényegült, a zenekar pedig talán még sosem szólt ilyen jól, mint ezen az estén.

Az utánuk következő Csók és Könny, Ambrózy régről ismert másik zenekara szintén jól teljesített. Egyszerűbb, befogadhatóbb zenével, de ugyancsak eredeti szövegvilággal operáló műsoruk könnyebben megtalálta a közönségét, és a klasszikus punkkoncertekre jellemző energiákat szabadított fel.

Lámpás, november 20.

 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.