Lemez

Kicsi, erős – Dog Attack: Dog Attack; Ghostchant: Slaves

  • Vincze Ádám
  • 2014. március 6.

Zene

Az undergroundban visszatért a hatvanas-hetvenes évek kislemez-tendenciája. Nagylemezeket egyre kevésbé éri meg készíteni, és a zenekarok inkább a folyamatos jelenlétet választják: felvesznek néhány dalt, majd valahogy úgy dobják fel az internetre, mint ahogy a hetvenes évek angol punkbandái szórták szét a pár dalos, sebtében legyártott bakelit kislemezeket.

A hazai zenészek is követik ezt a trendet, a két friss zenekarnév veterán magyar muzsikusok új bandáit takarja. A Dog Attack gyakorlatilag a sajnálatosan megfáradt Chief Rebel Angel utódjának számít, hiszen egyrészt itt játszik a két lemezt megért zenekar utolsó időszakának dobosa, a még ezer más helyről is ismert Binder Gáspár, a gitáros pedig az a Kiss Barnabás, aki nemcsak a Chief Rebel Angelben, de a sajnos lemez nélkül feloszlott, zseniális egri stoner-grunge brigádban, a Polly Is Deadben is játszott. Hozzájuk csatlakozott a Human Error énekes-gitárosa, Magyar Gábor, illetve a Haw és az Igor basszusgitárosa, Szabó Péter, és így jött létre a Dog Attack, ami ugyan hallhatóan nem akar Chief-utódzenekar lenni - Felföldi Péter fogós énekdallamait nem is nagyon lehetne reprodukálni -, mégis valahol hasonló úton mozog. Gyors, kíméletlen, de mégis rock 'n' rollos, nagyon-nagyon szerethető punkzene ez, valahol a Disfear, a Zeke és a Genocide Superstars metszéspontján, imádnivalóan bunkó hangzással - a már most gazdagon burjánzó zenekari folklór szerint mindezt pár óra alatt ütötték össze egy sufnistúdióban. Ennél jobbak talán csak élőben lehetnek, amiről mindenki meggyőződhet hamarosan, hiszen a Dog Attack február 17-én egy amerikai hardcore-legenda, az M.O.D. előtt játszik a Kontra Klubban.

A Ghostchant szintén veterán arcokból áll: itt van többek közt Jakab Zoltán, az Európát annak idején rommá turnézó Newborn, illetve a Bridge To Solace egykori énekese, valamint a Nadirból és a The Idoruból két-két zenész. A Ghostchant kazettán és bakeliten is megjelent négydalos anyaga felfogásában hasonló a Dog Attackéhoz, hiszen ugyanúgy a hardcore-punk volt az alap, mint odaát, itt azonban mind a tempók, mind a dalok változatosabbak és átgondoltabbak is. A Ghostchant legnagyobb előnye talán az, hogy a sokféle zenei hatást úgy tudják jó dalokká transzformálni, hogy a kellemetlen eklektikusság helyett egységesen magas színvonalú anyagot kapunk, amiben pont úgy megvannak a grindba hajló őrjöngések, mint a Neurosis-szerűen fájdalmas lassulások - például a záró Devoid/Disposedban, ami talán a legjobb dal ezen a kislemezen. A klisémentesen megfogalmazott, okos dalszövegekért pedig külön jár a piros pont.

Mindkettő elérhető a zenekarok bandcamp oldalán

Figyelmébe ajánljuk