Lemez

A túlélő feljegyzései – Mark Lanegan: Has God Seen My Shadow? An Anthology 1989-2011

  • Greff András
  • 2014. március 6.

Zene

1994-ig az akkor még csak a Screaming Trees énekeseként ismert Mark Lanegan a seattle-i grunge-színtér erős második vonalának hírhedt - abban a közegben persze nem kirívóan elvetemült - botrányhőse volt, aki elsősorban a kérlelhetetlen önpusztítás terepén nőtt fel a város meghatározó, akkor már világhírű zenészfigurái mellé.

Nehezen világra vajúdott második szólólemeze, a Whiskey For The Holy Ghost így aztán nyugodt lélekkel nevezhető sorsfordító jelentőségűnek. Ez a lemez, majd a hosszabb vagy épp rövidebb szünetekkel rá következő továbbiak immár komoly dalszerzőként tudták pozicionálni a Screaming Trees fokozatos szétesésével egyre inkább magára maradó, egyik túladagolástól a másikig botladozó énekest, aki szokatlanul markáns hangjával folyamatosan a sötétebbik sarkokból tudósított a rock- és a folkhagyományt egyszerre a saját képére formáló szerzeményeiben. Erre a hangra, erre a whiskyben pácolt tónusra az azóta eltelt évek során olyan zenekarok és zenészek tartottak igényt, mint Nick Cave, PJ Harvey, a Queens Of The Stone Age, Greg Dulli, Isobel Campbell, Moby vagy a Soulsavers. Ezek a kollaborációk bőven megérnének egy terjedelmesebb áttekintést, de a nehezen elérhető ínyencségek luxuskiadásaiban utazó Light In The Attic most egy olyan antológiát jelentetett meg (a kiadóra jellemző szem- és fülkápráztató kivitelben), amely kizárólag Lanegan első hat szólóalbumára koncentrál, és amiből nem hiányzik sem a komoly koncepció, sem pedig a szándék az énekes munkásságát már jól ismerők kielégítésére.

A kiadvány első, húsztételes lemezének érdekessége, hogy Lanegant kizárólag balladaszerzői szerepkörben ábrázolja. A tempósabb dalok elhagyásával megteremtett homogenitás a lemez vége felé már kissé fárasztóvá válik, de tény, hogy az átgondoltan strukturált anyag a lehető legerősebb kontúrokkal tudja körberajzolni az énekes alkotói karakterét. Ami talán a legfontosabb, hogy ebből az összeállításból világosan kiderül, hogy az ezredfordulós, heroinista Tom Waitsként hörgő, rémisztő félhalott dalnok imázsa (amit főleg a QOTSA turnéin vendégeskedve teremtett meg Lanegan) csupán kismértékben tükrözi a valóságot. Mark Lanegan puha, törékeny, finom és intim is képes lenni - de csak az előadásmódja változik, az énekhang alatt szóló zene nem nagyon. Ezeken pedig világosan hallatszik, hogy a döntő fogásokat egykori mentorától, a néhai Jeffrey Lee Pierce-től tanulta el - az a jellegzetes blues/country/punk keverék egy csomó szám mélyéről kiérezhető, még ha ezek a számok persze lassabbak, sötétebbek és tradicionálisabbak is, mint amik a Gun Club lemezein hallhatók.

A tizenkét, mindeddig kiadatlan számot közreadó második lemez színvonala nem meglepő módon jóval hullámzóbb, de a To Valencia Courthouse és a Halcyon Daze méltóságteljes búcsúkeringői odasorolhatók az életmű nagy pillanatai közé. A legjobb mégis az, ahogyan lezárul a lemez. Egy koncertfelvételt hallunk, ahol Jackson C. Frank egyetlen, 1965-ös lemezéről játsszák a Blues Run The Game című folkszámot, és a dal közepén sisteregve kiég egy erősítő. De aztán újrakezdik, hogy végül csak kilophassák a győzelmet a vereség állkapcsai közül.

Light In The Attic, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.