Dokumentumfilm - Egyszer fenn - James Marsh: Ember a magasban

  • - köves -
  • 2009. május 14.

Zene

A téma a drótkötélen hever, a World Trade Center ikertornyai között, 417 méter magasan a manhattani flaszterszint felett. De nemcsak hever, sétál is: nyolcszor teszi meg a tornyok közti távolságot, szóba elegyedik egy közelből érdeklődő sirállyal; összesen 45 percet tölt a kötélen, mielőtt feladja magát az egyre türelmetlenebb rendőri erőknek. James Marsh dokumentumfilmes két dolgot tehetett a kötélen egyensúlyozó alakkal: vagy lehozza a földre, és az életbiztosítással élők megnyugtatása végett megfejti - mondjuk a pszichológia és a fontoskodás eszközeivel - a mozgatórugóit, vagy hagyja hősét, hadd maradjon az elérhetetlen magasságban, és valami mással tölti ki a műsoridőt. Marsh inkább e másra tett,

A téma a drótkötélen hever, a World Trade Center ikertornyai között, 417 méter magasan a manhattani flaszterszint felett. De nemcsak hever, sétál is: nyolcszor teszi meg a tornyok közti távolságot, szóba elegyedik egy közelből érdeklődő sirállyal; összesen 45 percet tölt a kötélen, mielőtt feladja magát az egyre türelmetlenebb rendőri erőknek. James Marsh dokumentumfilmes két dolgot tehetett a kötélen egyensúlyozó alakkal: vagy lehozza a földre, és az életbiztosítással élők megnyugtatása végett megfejti - mondjuk a pszichológia és a fontoskodás eszközeivel - a mozgatórugóit, vagy hagyja hősét, hadd maradjon az elérhetetlen magasságban, és valami mással tölti ki a műsoridőt. Marsh inkább e másra tett, főként az előkészítés részleteit illusztrálja; néhány fiatalember világraszóló, amatőr összeesküvését, mely lehetővé tette, hogy Philippe Petit francia kötéltáncos 1974-ben, néhány nappal 25. születésnapja előtt végrehajthassa régóta tervezett produkcióját. Az erőfeszítéseiért Oscar-díjjal jutalmazott filmrendező a jól dokumentált végénél fogja meg a mutatványt, a frissen átadott tornyok bevételét eleveníti fel egy konspirációs thriller direktorának ambícióival. Ott, ahol az akcióban részt vevők megszólalásait és az archív felvételek tanúságát kevésnek találja, Marsh kissé esetlen játékfilmes betoldásokkal él, például amikor azt illusztrálja hosszasan, hogy Petit és truppja milyen illegális úton-módon jutottak fel a tornyokba. Hiába azonban a dokumentarista kurázsi, a műfaji játék, az újrajátszás szemfényvesztése, az igazi film máshol van. Nem az előkészítés részleteiben, és még csak nem is a séta főattrakciójában (az úgy emberfeletti és hihetetlen, ahogy van), hanem az immár meglett középkorúakként visszaemlékezők arckifejezéseiben. Míg az 59 évesen nyilatkozó Petit-ből a szent megszállottak már-már ijesztő szabadsága árad, a hajdani tettestársak arcáról valami más, ha úgy tetszik, valami jóval emberibb-civilebb olvasható le. Az egyszeri kaland máig ható izgalma mellett ott a feltörő rácsodálkozás is, hogy a maguk emberi léptékeivel egyszer ők is túltehettek földhözragadtságukon.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.