Dokumentumfilm - Egyszer fenn - James Marsh: Ember a magasban

  • - köves -
  • 2009. május 14.

Zene

A téma a drótkötélen hever, a World Trade Center ikertornyai között, 417 méter magasan a manhattani flaszterszint felett. De nemcsak hever, sétál is: nyolcszor teszi meg a tornyok közti távolságot, szóba elegyedik egy közelből érdeklődő sirállyal; összesen 45 percet tölt a kötélen, mielőtt feladja magát az egyre türelmetlenebb rendőri erőknek. James Marsh dokumentumfilmes két dolgot tehetett a kötélen egyensúlyozó alakkal: vagy lehozza a földre, és az életbiztosítással élők megnyugtatása végett megfejti - mondjuk a pszichológia és a fontoskodás eszközeivel - a mozgatórugóit, vagy hagyja hősét, hadd maradjon az elérhetetlen magasságban, és valami mással tölti ki a műsoridőt. Marsh inkább e másra tett,

A téma a drótkötélen hever, a World Trade Center ikertornyai között, 417 méter magasan a manhattani flaszterszint felett. De nemcsak hever, sétál is: nyolcszor teszi meg a tornyok közti távolságot, szóba elegyedik egy közelből érdeklődő sirállyal; összesen 45 percet tölt a kötélen, mielőtt feladja magát az egyre türelmetlenebb rendőri erőknek. James Marsh dokumentumfilmes két dolgot tehetett a kötélen egyensúlyozó alakkal: vagy lehozza a földre, és az életbiztosítással élők megnyugtatása végett megfejti - mondjuk a pszichológia és a fontoskodás eszközeivel - a mozgatórugóit, vagy hagyja hősét, hadd maradjon az elérhetetlen magasságban, és valami mással tölti ki a műsoridőt. Marsh inkább e másra tett, főként az előkészítés részleteit illusztrálja; néhány fiatalember világraszóló, amatőr összeesküvését, mely lehetővé tette, hogy Philippe Petit francia kötéltáncos 1974-ben, néhány nappal 25. születésnapja előtt végrehajthassa régóta tervezett produkcióját. Az erőfeszítéseiért Oscar-díjjal jutalmazott filmrendező a jól dokumentált végénél fogja meg a mutatványt, a frissen átadott tornyok bevételét eleveníti fel egy konspirációs thriller direktorának ambícióival. Ott, ahol az akcióban részt vevők megszólalásait és az archív felvételek tanúságát kevésnek találja, Marsh kissé esetlen játékfilmes betoldásokkal él, például amikor azt illusztrálja hosszasan, hogy Petit és truppja milyen illegális úton-módon jutottak fel a tornyokba. Hiába azonban a dokumentarista kurázsi, a műfaji játék, az újrajátszás szemfényvesztése, az igazi film máshol van. Nem az előkészítés részleteiben, és még csak nem is a séta főattrakciójában (az úgy emberfeletti és hihetetlen, ahogy van), hanem az immár meglett középkorúakként visszaemlékezők arckifejezéseiben. Míg az 59 évesen nyilatkozó Petit-ből a szent megszállottak már-már ijesztő szabadsága árad, a hajdani tettestársak arcáról valami más, ha úgy tetszik, valami jóval emberibb-civilebb olvasható le. Az egyszeri kaland máig ható izgalma mellett ott a feltörő rácsodálkozás is, hogy a maguk emberi léptékeivel egyszer ők is túltehettek földhözragadtságukon.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk