Az izraeli Etgar Keret neve nagyjából ismeretlen a magyar irodalomkedvelők körében, a Szombat hasábjain jelent meg pár írása és a pilpul.net zsidó internetes oldalon. Most megjelent könyve válogatás első két novelláskötetéből. Az írások amolyan "pár percesek", ahogy a borítón olvassuk, nyilván Örkény-utalásként, azonban a rövid szövegeknek hangsúlyozottan nincs csattanójuk, nyelvi és szemléleti klisék építik fel őket, illetve a szleng, de még sokkal inkább egyfajta redundáns semmitmondás; az írások elbeszélői, akik zavarba ejtően hasonlítanak egymásra, redukált tudatú és felette redukált nyelvi kompetenciájú figurák.
Az egyik kis írás elbeszélője, a nevelési tanácsadó úgy véli, észlelési nehézségekkel küzd, s ez kiterjeszthető az egész kötetre. Ezek a roppant redukált elbeszélői tudatok közvetítik az eseményeket, ugyanakkor, ha mást nem is, de érzékelésük határoltságát érzékelik, ez betölthetetlen metafizikus vágyaik oka.
A novellák nyelvét egyfajta sajátos minimalizmus jellemzi, az írónak valóban van némi távoli atyafisága Örkénnyel, azonban messze nem olyan "mély" és nem is olyan frappáns (a szónak sem a jó, sem a rossz értelmében), mint az egyperceseink írója, az a rezignált, fanyar, történelmileg edzett bölcsesség pedig, ami Örkényt jellemzi, teljesen hiányzik szövegeiből. (Õ maga azt nyilatkozta, mikor pár hete Pesten járt a kötet bemutatóján, hogy a nagyepikához történelmi távlat és anyag kell, Izraelnek pedig jóformán nincs történelme, az epikus távlat pedig alapvetően idegen az ország változó, bizonytalan jelenétől, jövőjétől is.) Az ilyenfajta bölcsesség lehetetlenségéről beszélnek a szövegek - a világ monoton káosza, abszurditása nem szüntethető meg, és még csak nem is mutatható fel, gyűjthető egybe, nem válhat átláthatóvá valamiféle fanyar poénban. Nincs tanulság, sőt már kérdés sem igen van. A redukált tudatú elbeszélő-főhősök érzelmei, ha vannak, artikulálhatatlanok, egyáltalán, nincs olyasmi, ami az ő belső világuk lenne, legfeljebb az ilyesmire bejelentett igényük regisztrálható. Az élet értelme kívül van, pénzért hozzáférhető és elfogyasztható, ezért emelhető novella- és - a magyar kiadásban - kötetcímmé a trükkös akciós ár: 19,99 - ennyibe kerül az élet értelmét velősen összefoglaló könyv.
A külső és a belső közötti megkülönböztetés értelmetlenségét mutatja az a történet, amelyiknek az elbeszélője bárkire rá tudja kényszeríteni az akaratát, de nem elégszik meg ezzel, mert így azok a lányok, akikkel lefekszik, nem önmagáért szeretik, ezért egyszerűen rájuk parancsol, hogy szeressék, úgymond, önmagáért, önként, kéjjel, és nem parancsra. Ez a magyarázata annak az idegenségnek, amivel a kötet lapjain találkozunk; a személyiség abszolút véletlenszerűségének tapasztalatára ismerünk. A novellák "hősei" nem tudják, kik ők, mi dolguk legközelebbi rokonaikkal, ismerőseikkel, képtelenek kapcsolatokat teremteni, szót érteni bárkivel, de nem is igen van miről. Kafka világának távoli leszármazottja a világuk, a mindennapi abszurd világa, és úgy élnek benne, mint Camus Mersault-ja. A tragikus hangoltság merőben idegen ezektől az írásoktól, világuk egyszerűen nem megítélhető, pusztán adott. "A rövid történetek hősei többnyire hétköznapi helyzetekben lépnek elénk, ám világuk hamarosan fordul egyet - bekövetkezik egy furcsaság, egy-egy különös apróság..., amely megváltoztatja az életüket" - áll a fülszövegben, pedig csak ennek a mindennapiságnak az abszurditása mutatkozik meg a novellák "fordulataiban"; ahogy a természetfelettire nincs magyarázat, a lehetősége sem merül fel, úgy a hétköznapok értelmetlenségére sem. A novellák ebben az abszurdban élnek, voltaképpeni "fordulat" és lezárás, poén nélkül. A bennük lévő groteszk ötlet egyszerűen azonos redukált, szűk világukkal, ez a sehová sem kifutó ötlet élteti őket. Éppen ezért mégis nagyon könnyen áttekinthetővé, kiismerhetővé lesznek ezek a szövegek, nyelvhasználatuk éppúgy, mint szerkezetük és "filozófiájuk". A magyar válogatás igen szerencsés kezű, mire egy történetet megunnánk, ráismerve mozgatórugóira, éppen véget ér, és mire elkezdenénk unni az egészet, véget ér maga a könyv is. A novellák alkalomadtán kimondottan szórakoztatóak, néha talán túlzottan is, egy furcsa, mulattató észjárás újabb és újabb dokumentumai - a Guardian kritikusa egyenesen azt írja Keretről, hogy írásai inkább hatnak úgy, mintha egy őrült tudós találta volna ki őket, semmint egy író. (Nota bene, a szerző valóban matematikusként végzett.)
A novellák állandóan utalnak valamifajta titokra, többnyire a boldogságéra, az élet értelmére távoli, ismeretlen városokban, groteszkül egyhangú mennyországokban, könyvekben, de ezeket a titkokat a szöveg mindig kikerüli, elhalasztja, ellaposítja, belefuttatja a semmibe, többnyire olcsó, falvédőszerű, parodizált általánosságokba. "Tanárnő, miért utál engem az összes gyerek?" - hangzik fel a kérdés, sokadik változatban, aminek célja átlátni és autentikussá tenni a kérdező nyomorult létezését. "Honnan tudhatnám... Én csak egy helyettesítő tanár vagyok." Íme, az őr parabolája akciós áron, Kafka Tesco-kiszerelésben, a szöveg ugyanakkor önmagát is karikírozza, a reklámszövegnyelv maga is ennek a kommunikációképtelenségnek a megszólaltatása. Mert nincs titok, csak a hiánya van - ezt a hiányt szólaltatják meg a szövegek.
A kötet legnagyszerűbb novellája, amelyben leáll kicsinyég a groteszkgenerátor, az Idegen nyelv. Ez a szöveg az idegenség problémáját nyelvi közegbe rendezi, gyors vágásokkal egymás mellé állított, nehezen tisztázhatóan kapcsolódó szövegegységei végül egy megérthetetlen és közvetíthetetlen, abszurd módon kivitelezett, alighanem éppen a némasággal magyarázható öngyilkosság körül rendeződnek el. Az idegen nyelv, mely, mint a novellából megtudjuk, életet menthet, ölhet is. Minden nyelv idegen az apa számára, aki arról ábrándozott, hogy Skandináviában élhetett volna, egy erdőben, ahol csend van, és esténként békésen pipázik. Erről akart mesélni gyerekének öngyilkossága előtt, akinek a megszületése mindezt lehetetlenné tette, de nem beszélt, mert a gyerek - az elbeszélő - azon gondolkozott épp ekkor, vajon örül-e az apja a pipának, amit aznap kapott ajándékba tőle.
Az 1966-ban született Keret a fiatalabb izraeli irodalmárok közül talán a legismertebb, mégsem valamelyik bejáratott magyar kiadónál jelent meg, hanem egy - tudtommal - alkalmi kiadó, a Gólem Színház Egyesület adta ki; a Gólem Színház vezetője, Borgula András fordította le gördülékenyen és - szemben a szörnyű magyar gyakorlattal - héber eredetiből a szöveget. Ez még akkor is komoly fegyvertény, ha a szöveg nyelve igazán nem mondható burjánzónak, végtére sajátos nyelvi világ ez is, amit magyarul újra kellett teremteni. A könyv ára utal a címére és arra a könyvre, amiből az élet értelmét lehet megtudni: mindössze 1999 Ft.
Fordította: Borgula András. Gólem Színház Egyesület, 2009, 122 oldal, 1999 Ft
