Interjú

„Dúdolok neki Prokofjevet”

Egyedi Péter zenész

  • Soós Tamás
  • 2021. március 3.

Zene

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mindenkinek megvan a maga története – nem szokványos név egy zenei projektnek.

Egyedi Péter: Émile Ajar Előttem az élet című könyvében olvastam ezt a mondatot, és megtetszett. A profiktól megkaptam, hogy jó név, mert kifejezi, amit a zenével képviselek, ugyanakkor rossz is, mert túl hosszú, és a magyar piacon biztos nem fogok óriási sikereket elérni vele. Egyszerűbb lenne Egyedi Péterként csinálni szólóprojektet, de ezt már az elején elvetettem, mert mindenképpen alteregót szerettem volna. Szóval inkább lerövidítettem – így lett Mmamt –, s ezt egy új műszónak tekintem.

MN: Már a 2000-es években is adtál ezen a néven akusztikus szólókoncerteket, de az első szerzői lemezed csak 2019 elején jött ki. Miért vártál vele ilyen sokáig?

EP: A korai időszak egy klasszikus hálószobaprojekt volt. Négysávos magnóval rögzítettem otthon az akusztikus gitáros dalaim demóit, s azokat a közvetlen környezetem unszolására elérhetővé tettem a MySpace-en. Ebből születtek aztán meghívások, hogy adjak egy szál gitáros koncerteket. Akkor még nem érdekelt annyira ez az előadói forma, hogy olyan szintre fejlesszem a projektet, amelyben előadóként is jól érzem magam. Én se hallgatnám szívesen mások nagyon szomorú dalait egy órán át, ezért igyekeztem számomra fontos előadók dalaival megszínezni a programot. Mivel nem akartam mindig ugyanazokat játszani, ez folyamatos gyakorlást igényelt. A lelkesedésem a szólókoncertek iránt – részben emiatt is – csak időszakos volt. Ugyanakkor az évek során folyamatosan nőtt bennem az igény egy szerzői lemezre, és gyűjtögettem azokat a dalokat, amelyek nem illettek a zenekaraimba. Végül az első Mmamt megjelenése után tudtam először olyan egy szál gitáros koncerteket adni, amelyekben száz százalékig jól éreztem magam. Ezek is intimek voltak, de már nem vittem bele a feldolgozásokat, csak a saját dalaimat, és ez nekem és a közönségnek is tetszett.

MN: 2019 környékén több, hosszú rockzenekari múlttal rendelkező dalszerző tőle szokatlan hangvételű szólólemezzel jelentkezett: Lovasi András, Szesztay Dávid és te is. Szerinted miért fordultatok egy időben a szólóprojektek felé?

EP: Aki régóta ír dalokat zenekarban, abban simán kialakulhat a vágy, hogy alkosson valamit egyedül is. Valószínűleg ez történt Dáviddal és Lovival is, aminek örülök, mert a szólódolgaikat is szeretem. Én már az utolsó Óriás-nagylemeznél, a 2017-es Minden villany égnél is azt éreztem, hogy nagyon határozott elképzeléseim vannak a zenei irányvonalról, de ezeket nem erőltethetem rá a barátaimra. Szerettem volna, ha ők is minél több zenei ötletet hoznak arra az albumra, ami többnyire meg is történt, hiszen Örményi Ákos több basszustémája köré is írtunk dalt, de a munkálatok során egyértelművé vált, hogy szeretnék úgy is elkészíteni egy lemezt, hogy nem kell másokkal egyeztetni és az ízlésükhöz passzintani az ötleteimet. A kezdeti akusztikus dalok után ez lett a másodgenerációs Mmamt, amelyben már nagyobb zenekari felállásra álmodom meg, és ha tehetem, velük is adom elő a dalaimat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.