Interjú

„Dúdolok neki Prokofjevet”

Egyedi Péter zenész

  • Soós Tamás
  • 2021.03.03 21:00

Zene

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mindenkinek megvan a maga története – nem szokványos név egy zenei projektnek.

Egyedi Péter: Émile Ajar Előttem az élet című könyvében olvastam ezt a mondatot, és megtetszett. A profiktól megkaptam, hogy jó név, mert kifejezi, amit a zenével képviselek, ugyanakkor rossz is, mert túl hosszú, és a magyar piacon biztos nem fogok óriási sikereket elérni vele. Egyszerűbb lenne Egyedi Péterként csinálni szólóprojektet, de ezt már az elején elvetettem, mert mindenképpen alteregót szerettem volna. Szóval inkább lerövidítettem – így lett Mmamt –, s ezt egy új műszónak tekintem.

MN: Már a 2000-es években is adtál ezen a néven akusztikus szólókoncerteket, de az első szerzői lemezed csak 2019 elején jött ki. Miért vártál vele ilyen sokáig?

EP: A korai időszak egy klasszikus hálószobaprojekt volt. Négysávos magnóval rögzítettem otthon az akusztikus gitáros dalaim demóit, s azokat a közvetlen környezetem unszolására elérhetővé tettem a MySpace-en. Ebből születtek aztán meghívások, hogy adjak egy szál gitáros koncerteket. Akkor még nem érdekelt annyira ez az előadói forma, hogy olyan szintre fejlesszem a projektet, amelyben előadóként is jól érzem magam. Én se hallgatnám szívesen mások nagyon szomorú dalait egy órán át, ezért igyekeztem számomra fontos előadók dalaival megszínezni a programot. Mivel nem akartam mindig ugyanazokat játszani, ez folyamatos gyakorlást igényelt. A lelkesedésem a szólókoncertek iránt – részben emiatt is – csak időszakos volt. Ugyanakkor az évek során folyamatosan nőtt bennem az igény egy szerzői lemezre, és gyűjtögettem azokat a dalokat, amelyek nem illettek a zenekaraimba. Végül az első Mmamt megjelenése után tudtam először olyan egy szál gitáros koncerteket adni, amelyekben száz százalékig jól éreztem magam. Ezek is intimek voltak, de már nem vittem bele a feldolgozásokat, csak a saját dalaimat, és ez nekem és a közönségnek is tetszett.

MN: 2019 környékén több, hosszú rockzenekari múlttal rendelkező dalszerző tőle szokatlan hangvételű szólólemezzel jelentkezett: Lovasi András, Szesztay Dávid és te is. Szerinted miért fordultatok egy időben a szólóprojektek felé?

EP: Aki régóta ír dalokat zenekarban, abban simán kialakulhat a vágy, hogy alkosson valamit egyedül is. Valószínűleg ez történt Dáviddal és Lovival is, aminek örülök, mert a szólódolgaikat is szeretem. Én már az utolsó Óriás-nagylemeznél, a 2017-es Minden villany égnél is azt éreztem, hogy nagyon határozott elképzeléseim vannak a zenei irányvonalról, de ezeket nem erőltethetem rá a barátaimra. Szerettem volna, ha ők is minél több zenei ötletet hoznak arra az albumra, ami többnyire meg is történt, hiszen Örményi Ákos több basszustémája köré is írtunk dalt, de a munkálatok során egyértelművé vált, hogy szeretnék úgy is elkészíteni egy lemezt, hogy nem kell másokkal egyeztetni és az ízlésükhöz passzintani az ötleteimet. A kezdeti akusztikus dalok után ez lett a másodgenerációs Mmamt, amelyben már nagyobb zenekari felállásra álmodom meg, és ha tehetem, velük is adom elő a dalaimat.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk