Interjú

„Dúdolok neki Prokofjevet”

Egyedi Péter zenész

  • Soós Tamás
  • 2021. március 3.

Zene

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mindenkinek megvan a maga története – nem szokványos név egy zenei projektnek.

Egyedi Péter: Émile Ajar Előttem az élet című könyvében olvastam ezt a mondatot, és megtetszett. A profiktól megkaptam, hogy jó név, mert kifejezi, amit a zenével képviselek, ugyanakkor rossz is, mert túl hosszú, és a magyar piacon biztos nem fogok óriási sikereket elérni vele. Egyszerűbb lenne Egyedi Péterként csinálni szólóprojektet, de ezt már az elején elvetettem, mert mindenképpen alteregót szerettem volna. Szóval inkább lerövidítettem – így lett Mmamt –, s ezt egy új műszónak tekintem.

MN: Már a 2000-es években is adtál ezen a néven akusztikus szólókoncerteket, de az első szerzői lemezed csak 2019 elején jött ki. Miért vártál vele ilyen sokáig?

EP: A korai időszak egy klasszikus hálószobaprojekt volt. Négysávos magnóval rögzítettem otthon az akusztikus gitáros dalaim demóit, s azokat a közvetlen környezetem unszolására elérhetővé tettem a MySpace-en. Ebből születtek aztán meghívások, hogy adjak egy szál gitáros koncerteket. Akkor még nem érdekelt annyira ez az előadói forma, hogy olyan szintre fejlesszem a projektet, amelyben előadóként is jól érzem magam. Én se hallgatnám szívesen mások nagyon szomorú dalait egy órán át, ezért igyekeztem számomra fontos előadók dalaival megszínezni a programot. Mivel nem akartam mindig ugyanazokat játszani, ez folyamatos gyakorlást igényelt. A lelkesedésem a szólókoncertek iránt – részben emiatt is – csak időszakos volt. Ugyanakkor az évek során folyamatosan nőtt bennem az igény egy szerzői lemezre, és gyűjtögettem azokat a dalokat, amelyek nem illettek a zenekaraimba. Végül az első Mmamt megjelenése után tudtam először olyan egy szál gitáros koncerteket adni, amelyekben száz százalékig jól éreztem magam. Ezek is intimek voltak, de már nem vittem bele a feldolgozásokat, csak a saját dalaimat, és ez nekem és a közönségnek is tetszett.

MN: 2019 környékén több, hosszú rockzenekari múlttal rendelkező dalszerző tőle szokatlan hangvételű szólólemezzel jelentkezett: Lovasi András, Szesztay Dávid és te is. Szerinted miért fordultatok egy időben a szólóprojektek felé?

EP: Aki régóta ír dalokat zenekarban, abban simán kialakulhat a vágy, hogy alkosson valamit egyedül is. Valószínűleg ez történt Dáviddal és Lovival is, aminek örülök, mert a szólódolgaikat is szeretem. Én már az utolsó Óriás-nagylemeznél, a 2017-es Minden villany égnél is azt éreztem, hogy nagyon határozott elképzeléseim vannak a zenei irányvonalról, de ezeket nem erőltethetem rá a barátaimra. Szerettem volna, ha ők is minél több zenei ötletet hoznak arra az albumra, ami többnyire meg is történt, hiszen Örményi Ákos több basszustémája köré is írtunk dalt, de a munkálatok során egyértelművé vált, hogy szeretnék úgy is elkészíteni egy lemezt, hogy nem kell másokkal egyeztetni és az ízlésükhöz passzintani az ötleteimet. A kezdeti akusztikus dalok után ez lett a másodgenerációs Mmamt, amelyben már nagyobb zenekari felállásra álmodom meg, és ha tehetem, velük is adom elő a dalaimat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.