Nekrológ

A pannon tengerész búcsúja

Đorđe Balašević (1953–2021)

Zene

Bárcsak a szerb pátriárka egyesítene bennünket úgy, mint Đorđe Balašević, mondta egy szerb humorista. Ami nem vicc, mert napok óta sír egész Újvidék.

Sírnak azok is, akik életében igazából nem szerették. Újvidéktől Szkopjén át Ljubljanáig búcsúztatják a népszerű vajdasági popzenészt, aki 67 éves korában váratlanul elhunyt koronavírusban. De mintha már nem is csak egy sztár haláláról lenne szó, hanem sokkal többről, Jugoszláviát gyászolják vele, azt az eltűnő életérzést, szemléletet, amit képviselt.

Elárasztották a közösségi médiát a zeneszámai, Újvidéken hatalmas búcsúkoncertet rendeztek az emlékére a Duna-parton, lampionokat engedve a vízre, miközben gyerekkórusokkal, profi zenészekkel, tamburásokkal együtt énekelte a többezres tömeg a pannon tengerész dalait, köztük a háborúelleneseket is. A Samo da rata ne bude (Csak háború ne legyen) kezdetű dal Szerbiában komolyan hangzik. A húsz évvel ezelőtt, 1999-ben a lebombázott hidak közelében egészen más a szövegkörnyezete, mint bármely más városban, mondjuk egy szépségkirálynő-választáson, ahol a világbékéről papolnak. Ahogy Đorđe Balašević egyik legismertebb dalának, a Pannon tengerész címűnek a konnotációja is átalakult, mindenki érzi, hogy nem a régen eltűnt Pannon-tengertől, hanem a szétesett, eltűnt ország „tengerészétől” búcsúznak itt, a volt Jugoszláviáért hullanak ki­apadhatatlanul a könnyek. A kollektív emlékekért. Valami olyasmiért, ami nem áll a ráció uralma alatt. Itt már többről van szó, mint egy popsztár haláláról.

Dejan Ilić írta a Peščanik nevű portálon, hogy ezek a visszaemlékezések Jugoszláviára olyanok, mint egy spanyol szappanopera, mint egy brazil tévésorozat tele mámorral és giccsel, plakáthasogató érzelmekkel, hihetetlen fordulatokkal és még szörnyűbb kifejletekkel. Szerelem és gyűlölet összefonódása énekléssel és lövöldözéssel.

 
Đorđe Balašević

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.