Dupla Vihar - Bárka, Zsámbék (színház)

  • Csáki Judit
  • 2007. szeptember 27.

Zene

A Bárka Színházban bemutatott Viharban sok minden - majdnem minden - megvan, ami ahhoz kell, hogy ne csak megértsük, hanem át is érezzük a mű nagyszerűségét, emelkedett tragikumát, máig ható aktualitását. Balázs Zoltán Osztrovszkij drámájába belesodorja Janácek Kátya Kabanova című operáját is; Gombár Judit ez utóbbihoz tervezett díszletet, mely leginkább egy, a semmibe vezető autópálya-felhajtóra emlékeztet. Alatta nyílások adnak módot gyors mozgásokra - a mögötte levő sejtelmes és végtelen tájat érzékeltető háttérfüggöny és a színváltós-hatásos világítás pedig mintegy az előadásban hullámzó szenvedélyeket erősíti vagy ellenpontozza.

A Bárka Színházban bemutatott Viharban sok minden - majdnem minden - megvan, ami ahhoz kell, hogy ne csak megértsük, hanem át is érezzük a mű nagyszerűségét, emelkedett tragikumát, máig ható aktualitását. Balázs Zoltán Osztrovszkij drámájába belesodorja Janácek Kátya Kabanova című operáját is; Gombár Judit ez utóbbihoz tervezett díszletet, mely leginkább egy, a semmibe vezető autópálya-felhajtóra emlékeztet. Alatta nyílások adnak módot gyors mozgásokra - a mögötte levő sejtelmes és végtelen tájat érzékeltető háttérfüggöny és a színváltós-hatásos világítás pedig mintegy az előadásban hullámzó szenvedélyeket erősíti vagy ellenpontozza. Ugyanezt a játékot szolgálja a fártsíneken mozgatott személyzet, amely a reflektorok munkáját - kvázi az effekt létrejöttét - hivatott feltűnően jelezni.

A szenvedélyek hullámoznak tehát, ráadásul a dráma törésvonalai mentén - és az artisztikus szépség, a rendezői kitaláció ezt igyekszik hangsúlyozni. Láttatja, mi több, kiemeli, ahogy a zsarnok anyós monumentális diktatúrájában élő Katyerina áramütésszerű összenézés következtében beleszeret a snájdig Tyihonba - Tompos Kátya és Makranczi Zalán persze hogy beidézi a klasszikus Rómeó-Júlia szituációt, tán hogy annál erősebb legyen az eltérő folytatás -; ez a szenvedély sokkal összetettebb egy frenetikus szerelemnél, mert benne van minden, ami Katyerinától megtagadtatott: a választás, a szabadság, az önkifejezés, a saját bukás. Ezért nem is baj, hogy Makranczi Tyihonja leginkább felszíni és felszínes eszköztárral viszonozza Tompos Kátya mély, sokkal többről szóló fellángolását.

Balázs Zoltán rendezéséből ezúttal nem hiányoznak a sorsábrázolások, legalább a legfőbb figuráknál, de mindvégig ezek színházi formanyelve van előtérben. Az amúgy igazán súlyos Kabanova - Varjú Olga nemcsak a zsarnok anyát és anyóst, de a színes és érzéki életet igenlő nőt is szépen játssza - szertartásos öltöztetése a lassan mozgó fártkocsin vagy a Fjoklusa szerepében bomlott külsejű és egzaltált lelkű jós-bohócot játszó Bakos Éva jelenései mind afféle felkiáltójel a rendezői-színészi formanyelvben: "Itt viharzik a Vihar!"

A gondosan formált képek sokszor összecsengenek az értelmezéssel: Tyihon futó, de azért elég hosszas, meglepett összecsókolózása Katyerina sógornőjével, Varvarával nemcsak a férfi karakterére vetít éles pászmát (nem hűtlenség, nem megcsalás ez, inkább egy felületes kommunikáció gesztikus nyelve), hanem az amúgy mással intenzív erotikus élményben utazó lányra isÉ Egy forró csók: lehet a semmi és lehet a minden. Katyerinának mindenesetre a minden. Tompos Kátya öngyilkossága szép stilizáció, mindazonáltal megrendítő: gombócformában ül a játéktér közepén.

A mellékszereplők egy-egy vonást hoznak; talán az egy Kálid Artúr kivételével, aki megkomponált külsejéhez egyszerre rejtélyes és lökött Kuligint társít. Dévai Balázs Kabanovja nem a pipogyasággal, hanem a reflektált tűréssel operál; tűri anyja zsarnokságát, noha sok mindent tud, és az alkohol nyújtotta lelki békére voksol.

A másik Vihart a beregszászi élvonalból és a debreceni újoncokból összegyúrt társulattal az orosz Viktor Rizsakov rendezte - szinte a semmiből teremtett végtelen gazdagságot. Díszlet nincs - a fehér falakkal határolt üres játéktér előtt sekély víz, a falakon néhány ajtónyílás és egy másik díszletből ideeszkábált ajtó (rajta felirat: "cigányélet ez"). Itt is van stilizáció, rendezői és színészi, a szabadságért folytatott belső küzdelem rákopírozódik a színházcsinálás nem kisebb tétjére. Egy vándortrupp érkezik kopott bőröndökkel - e bőröndök később mindenféle akrobatikus és artisztikus mutatványokra adnak lehetőséget -, és egyszerre játsszák a drámát, valamint saját sorsukat. Hangsúlyozottan kopottas, civil ruhájukkal külön "párbeszédet" folytat a néhány jelmez, ki-be járnak a színészet és a szerep között, kibeszélnek, kommentálnak, játszanak. Commedia dell'artéba oltják a tragédiát, olykor bohózati lendülettel segítik túl magukat és egymást a nehézségeken. Amelyek közé néhány "objektív" is került: a játszó csapat teljesítménye egyenetlen. Ezért aztán a fiatalok szerelmének tragikus alakulásába a többiek is alaposan beleszállnak; nyomatékosítják, hogy a fiatal - és valóban éretlen - Kátya (Szabó Anna Eszter) még a meghaláshoz is segítségre szorul: maga Borisz, a szerelme súgja, mit kell mondani. Van sok isteni pillanat, remek megoldás, mély jelenet - Tyihon például itt nagyra nőtt gyerek, aki anyuka kicsi fiaként tűri, hogy fürdessék, törölgessék, levágják a körmét. Szűcs Nelli Kabanovája mindenki fölé nő, rendben is van ez így: hétköznapi zsarnok, egy nézéssel képes uralni és megsemmisíteni, nem kell neki a dívák külsődlegessége, sem kiemelt pillanat, sem megkomponált helyzet, mert elég önmaga a monumentalitáshoz. Trill Zsolt játssza a fantaszta-feltaláló Kuligint, nagy bohóc. Rizsakov rendben tartott szertelenséggel vezeti a játszókat a megrendítő vég felé - és persze ez is ki van találva, állnak szemben velünk, nézzük egymást, és kézről kézre jár egy gazdátlan játékmackó.

Zsámbék, augusztus 31., Bárka, szeptember 9.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.