Színház - Bízva bíz - Madách: Az ember tragédiája

  • Csáki Judit
  • 2008. július 31.

Zene

Nem is tudtam, hogy régóta érdekel engem egy olyan Tragédia-előadás, amely a drámából nem a szokásos történelmi tablót fölépítve jut el az emberiségbe vetett ember, Ádám lételméleti problémájához, hanem... Hanem például azt teszi, mint Vidnyánszky Attila: a személyiség kívülről - az Úr által - adományozott integritásának szükségszerű szétesése után a történelmet segítségül híva összekotor - összeás - egy másikat. Útján Lucifer kíséri; kissé nyegle, ironikus fickó.

Nem is tudtam, hogy régóta érdekel engem egy olyan Tragédia-előadás, amely a drámából nem a szokásos történelmi tablót fölépítve jut el az emberiségbe vetett ember, Ádám lételméleti problémájához, hanem... Hanem például azt teszi, mint Vidnyánszky Attila: a személyiség kívülről - az Úr által - adományozott integritásának szükségszerű szétesése után a történelmet segítségül híva összekotor - összeás - egy másikat. Útján Lucifer kíséri; kissé nyegle, ironikus fickó.

A Zsámbéki Színházi Bázis és a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház közös produkcióban mutatta be Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját - amely voltaképpen felújítása egy tíz évvel ezelőtti beregszászi előadásnak.

Van a bázison egy rakétasiló vagy hangárcsoport, hat hangár egymás mellett, felülről némi föld álcázza, oldalról mesterségesen emelt domb keríti - régen, gondolom, itt parkoltak a rakéták, a falon mindenesetre ott a lelkesítő felirat: "Budapest légterét védjük" -, amely előtt jókora betonplacc nyílik, körben az elvadult, buja természet, mögötte meg a budai medence csodás panorámája; a legjobb hely arra, hogy a létezés értelmén, a személyiség lehetőségein elmélkedjék az ember.

A beregszásziak együttes játékban a legerősebbek - ezt az erényt jól "hangosítja föl" a teatralitás változatos formáiban otthonos és ötletes rendező. A játéktér közepén álló földkupacot - ki hinné: ez maga a díszlet - addig püföli-döngeti ritmusosan, olykor "kánonban", mindenesetre különféle "szólamokban" ásójával-lapátjával a színészcsapat, míg evidenssé válik: maga az építő-romboló emberiség ügyködik itten. Az Úr betekerte a fölöttük lógó lámpába az egyetlen villanykörtét - nem nagy fény, ennyi jut; mégiscsak világosság. Fényeskedik.

Lucifer távolról, a támfalról szemléli a jelenetet - Trill Zsolt kölykös-vagány rezonőrje gyengéden, olykor gúnyosan istápolja majd Varga József kalandokba beleszédülő Ádámját, aki rá is szorul a gyámolításra, mert elég tétován bolyong a történelmi útvesztőben -, és csak akkor lép közbe, amikor, úgymond, ütközetet nyerhet az Úrral szemben: egy kalandvágyó, kíváncsi Éva (Vass Magdolna) gyakorlatilag Ádám aktív közreműködése nélkül elintézi a kiűzetést. Mezítelen lépdelnek a színészek a hangárok sötét mélyére: elkezdődik az emberiség története.

Szegény színház ez: alig néhány lepel és apró kellék jelzi a különböző történelmi színeket - igaz, az ötletesség, a változatosság, a fantázia és a kreativitás milliókat pótol. A földkupacból előkerülnek a legszükségesebbek - és oda hullanak majd a már fölöslegesek. Vidnyánszky Attila - Kozma András dramaturggal - alaposan meghúzta a szöveget is: egy trappban vágtatunk végig a Tragédián. Akár az egyiptomi szín társadalmi konfliktusát, akár a római szín dekadens mulatozását nézzük, sodródó, rendre rosszul választó, mindig mellényúló embereket, tömegeket látunk, de még a két prágai szín közé ékelt francia forradalom is erről, az egyes embert mindig elbizonytalanító vesztésről szól. A beregszászi társulat lenyűgöző összjátékkal sokszorozza meg az egyes ember dilemmáját - hogy magunk is elbizonytalanodunk: van-e értelme individuumról, integer személyiségről beszélni.

Lucifer nyugalma, játékossága ontológiai szkepszist fed ugyan, de nem rezignált és nem kívülálló. Együttérzéssel és Trill virtuóz-könynyed alakításában sok komikus gesztussal kíséri-lökdösi Ádámját a felnőtté válás útján.

Az Úr - akit ugyancsak Varga József játszik, vagyis érdekes szerepösszevonás történik Ádámmal - kissé öntelt és túlságosan is magabízó figura: hosszú csőbe dübörgi sztentori hangon önmaga dicsőségét. Nem arról van szó, hogy Vidnyánszky lefokozta volna Lucifer ellenfelét - inkább arról, hogy a konfliktus magvát itt Ádám hordozza.

A zsámbéki helyszín bizonyos szempontból túlságosan is tökéletes: a történelem itt annyira beszédes, hogy mintegy a környezet röpteti végig Ádámot a történelmi színeken - mígnem a falanszter színben a hangár is megtalálja szerepét. A falára vetülve ormótlan árnyak panaszolják méltatlankodva, hogy sivárságra és értelmetlenségre és embertelenségre kényszeríti őket a koruk - ennél jobb helyen ezt nemigen lehet elmondani.

Lucifer lázasan lapátolja a földhányást a londoni színben. A dráma kétharmados pontjára - tán épp az aranymetszés helyére - helyezett jelenetben megássa a sírt az emberiségnek, és végignézi, amint a szereplők sorra bele is ugranak az ismét csak túlságosan igazi sírba. Éva kívül marad - Lucifer hatalmából kikerülvén jelzi, hogy végül neki lesz hatalma Ádám felett.

A földhányásba temetett történelmet az előadás alatt lassan körbekerítik egy hosszú szőnyeggel - a világ véges, ennyi. De amikor az űrben összekapaszkodik a két ember - Ádám és Lucifer -, és a Vidnyánszkynál mindig kiemelt testbeszéddel elmozogják kivetettségüket, megmutatkozik egy másik dimenzió. Lucifer fölsegíti Ádámot a lámpa fölé - ki az Úr által teremtett térből. Onnan beszéli vissza Éva a földre - és Ádám megfogja az ásót. Bízva bíz - mást nem tehet.

Zsámbék, június 27.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.