Micsoda bevonulás! Ahogy Ed Harris és Viggo Mortensen - utóbbi kimért hangalámondásától kísérve - komótosan belovagolnak a vadnyugati porfészekbe, szemernyi kétséget sem hagy afelõl, hogy megannyi hõstelenített western után ismét talpig héroszokkal számolhatunk. Bár már a fõcím elõtt is gyaníthattuk volna, hisz Jeremy Irons cowboykalappal a fején sehogyan sem összeegyeztethetõ a korhûséggel, flegma fõgonoszként azonban nagyon is sok keresnivalója van ebben az eredetileg Robert P. Parkertõl származó történetben. A nagy angol színész mint bandavezér és a városka réme néz farkasszemet a kamerával, Harris és Mortensen pedig Appaloosa fizetett védelmezõiként adnak leckét a legnagyszerûbb vadnyugati manírokból. Amikor Renée Zellweger vonata is befut, s a hölgy leüti az elsõ hangot a kistérség egyetlen zongoráján, a zord férfilelkek nem tehetnek mást, mint a maguk tartózkodó módján, felengednek. A friss seriff (Harris) megy legmesszebb a széptevésben: bár a nap már magasan áll, a sütemény pedig a reggeli menü tartozéka, hatalmi szóval mégis kiparancsolja a konyháról, csupán azért, mert a hölgyvendég édeset kíván. Ennél nagyobb kihágásra a jók oldalán nem is kerül sor, a süteménnyel való visszaélést leszámítva mindenki azt teszi, amit jó magaviseletû westernekben szokás. A nemes lelkek extra csipkézetet kapnak, a gonoszak elkárhoznak, állatok pedig nem sérültek a forgatás során. Ed Harris ellenben elmondhatja, hogy második rendezésével bekerült a westernek erõs középmezõnyébe.
Forgalmazza a Fórum Home Entertainment
****
