dvd - Kóser játszma

  • - kg -
  • 2011. július 21.

Zene

Sidney Lumet kriminek felöltöztetett filmje, az Idegen közöttünk arról szólt, hogyan megy be valaki a brooklyni haszidok zárt közösségébe. Kevin Asch ugyancsak bűnügyi indíttatású dolgozata meg arról, hogyan jön ki valaki.
Sidney Lumet kriminek felöltöztetett filmje, az Idegen közöttünk arról szólt, hogyan megy be valaki a brooklyni haszidok zárt közösségébe. Kevin Asch ugyancsak bûnügyi indíttatású dolgozata meg arról, hogyan jön ki valaki. Lumet filmjében egy tökös zsarunõ épült be, a Kóser játszmában (eredetileg: Holy Rollers) egy jól nevelt haszid fiatalember (Jesse Eisenberg) épül ki. A bûnügy ezúttal megtörtént eset, nem úgy, mint az a másik. Történt ugyanis, hogy a kilencvenes évek végén az alvilág ecstasyterjesztéssel foglalkozó szárnya brooklyni haszid fiatalokat használt az Amszterdam-New York vonalon a pirulák Amerikába hozatalára, méghozzá arra az alvilág számára mindenképpen pozitív elõítéletre építve, hogy nincs az a reptéri õrszem, aki egy tetõtõl talpig haszid (kalap, kabát, pajesz) fiatalban csempészt gyanítana. A számításuk bevált, ahogy a filmeseké is: ha csak egy kicsit is többet mutatnak Williamsburg, Crown Heights vagy Borough Park haszidok lakta világából, mint egy New York útikönyv ide vágó fejezete, és csak egy kicsit is épkézláb sztorival állnak elõ, már nyert ügyük van. Ez a kicsivel több hamar megvan, láthatunk haszidoknak látszó színészeket családi körben, zsinagógában és Lower East Side-i rõfösboltban, és a látvány, mint minden elfüggönyözött, az utcáról beláthatatlan közösség látványa, úgy, ahogy van, izgalmas. A bajok a belátáson túl kezdõdnek: a dráma ugyanis, egy kitörni vágyó fiatalember bûnbeesése, színtiszta hollywoodi méteráru. Korrekt, de elnagyolt fejlõdéstörténet, amin csak díszeleg a strájmli.

Forgalmazza a Budapest Film

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.