A könnyáztatta világfájdalom Goethe nyomán született operája két ellentétes részre tagolódik. Az elsõ két felvonásban a címszereplõ költõ, valamint Charlotte lamentáló epekedése kispolgári környezetbe van ágyazva, a második kettõben pedig megszûnik a külvilág, és hatalmas zenekari crescendók kísérik a szerelmesek kilátástalan vágyakozását és egyesülésüket a megsemmisülésben. A párizsi Bastille Operában idén januárban készült felvétel vadonatúj rendezés, miközben még tavaly is mûsoron volt a régi, Rolando Villazónnal és Susan Grahammel. (Villazón valószínûleg a valaha volt legtökéletesebb Werther, aki - Graham nyárspolgári, anyukaszerû Charlotte-ja mellett - elsõ pillanattól magán viselte az egzaltáltság, gyöngeség, sérülékenység és halálraítéltség bélyegét.) Jonas Kaufmann - jelenleg a francia operáktól Wagnerig "Knabe für Alles" - nem az a deprimált, végelgyengülõ típus, szenvedése inkább ihletetten mûvészi; idvezült halálában hamiskás mosoly bujkál a szája szélén, és hõsies árnyalatú, egészséges tenorján röpíti világgá Werther világfájdalmát. Sophie Koché kvalitásos, érzékien lírai, drámailag is telített szoprán: Charlotte-ja kedves fiatal lány, akit a szerelem mámora képtelen elröpíteni a neki rendelt férj - a Bastille "örök Albertje", Ludovic Tézier - mellõl.
A karmester Michel Plasson legyezõszerûen teríti szét az édes dallamokat, a rendezõ Beno”t Jacquot pedig élvezkedik a festõien világított képekben. Új közvetítõi divat szerint belátunk a kulisszák mögé: a vidám hõsnõ nem az utcáról lép be a színpadra, hanem az ütemet számolja az ujján az ügyelõ mellett, a címszereplõ pedig a közjáték alatt már haldoklópózban fekszik a betolásra váró díszletszobában, amikor a kezébe adják a pisztolyt, õ pedig az "esemény utáni" helyére teszi, hiszen elsülni még a függöny felmenetele elõtt fog. Ennyit a romantikus illúzióról.
DECCA/Universal, 2010, 2 DVD
*****
