DVD - Poszterférfiak, címlapnők - Mad Men - Reklámőrültek

  • - greff -
  • 2010. november 11.

Zene

A Maffiózók és a Sírhant művek a kusza családi viszonyokat ábrázolta, a Twin Peaks a lélek sötét mellékhajóiba zseblámpázott, az L azt tárta fel, ahogyan a többség egy kisebbségre rátekint...

A Maffiózók és a Sírhant művek a kusza családi viszonyokat ábrázolta, a Twin Peaks a lélek sötét mellékhajóiba zseblámpázott, az L azt tárta fel, ahogyan a többség egy kisebbségre rátekint...

Láthatjuk, mi sem könnyebb annál, hogy jól hangzó állításokkal igazoljuk úgy szigorú környezetünk, mint olykor-olykor (de akkor is tévesen) igényesnek gondolt önmagunk előtt azt a sok-sok órát, amit ádázul kanyargó tévésorozatok epizódjaira áldoztunk fölötte tékozló módon. A Reklámőrültek esetében azonban e könynyebbik út, bánatunkra, aligha választható.

Nem mintha Matthew Weiner szériájának ne lennének jól megragadható tartalmi elemei: a 60-as évek elején, New Yorkban játszódó sorozat a hirdetési szakma korabeli jellemzőiről, a nők emancipatorikus törekvéseinek nehézségeiről és a szerelmi viszonyok szomorúbb verzióiról is beszél. Csakhogy közben egyfelől korántsem mellőzi a sápasztó közhelyeket, másrészt pedig, ami még lényegesebb, nagyjából mindjárt a legelső részben kiteríti az összes kártyáját. De akkor vajon miért bámultuk kitartóan tovább, mindeddig több mint ötven darab epizódon át? Mindenekelőtt arra szükséges rámutatni, hogy a Reklámőrültek hatása máris nagyon jól érzékelhető - ám még véletlenül sem a mozgóképek világában, sokkal inkább a divatlapokéban, amelyekben Christina Hendricks dús formáinak immár permanens jelenléte például bízvást nevezhető örvendetes paradigmaváltásnak.

Szóval a látvány és a hangulat. A Reklámőrültekben alapvetően azt látjuk, hogy karakteres ábrázatú férfiak stílusosan fényképezett jelenetekben elbűvölő természetességgel ringatják poharukban a whiskyt, míg a káprázatos ruhákba burkolt nők ugyanezt teszik a borral és a likőrrel, és mindenki minden elképzelhető élethelyzetben dohányzik, dohányzik, dohányzik. Hogy ez most akkor dús vagy sovány, objektívan eldönthetetlen. Hozzátehetjük még azonban, hogy hőseink kedvenc elfoglaltsága, hogy a palackok és hamutálak felett nagy megjelenítő erővel bámulnak bele a semmibe. Ám ha azt mondom, hogy a Reklámőrültek erről a semmiről szól, akkor máris ott vagyunk újra az elején, az olcsón megváltható kilépőknél. De akkor is: Antonioni és a GQ-magazin találkozása ez a boncasztalon. Nyugodt szívvel mindazonáltal csak azoknak ajánlható, akiket nem zavar, hogy utána mindössze egy egészen apró cseppnyi kétség marad majd velük azt illetően, hogy melyiknek is sikerült felülkerekednie.

Forgalmazza a Mirax

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.