mi a kotta?

Édes Emma, drága Dolly

  • mi a kotta
  • 2019. szeptember 8.

Zene

Néhány hete egy új életrajz megjelenése kapcsán lapunkban szó esett Alma Schindlerről, vagyis Alma Mahlerről, helyesebben Alma Mahler-Werfelről, aki mellesleg még Gropiusné is volt egy időben, s aki egyebekben is igazi celebmágnes gyanánt működött egész élete során. Korántsem ő volt azonban az egyetlen olyan asszony a múlt századfordulón és századelőn, akinek a szerelmi életében több zseniális alkotó váltotta egymást. Ilyen hölgy volt például a francia énekesnő, Emma Bardac is, aki bankár férjét csalva az 1890-es években Gabriel Fauréval folytatott hosszas viszonyt, a századforduló után pedig előbb Claude Debussy kedvese, majd második felesége lett: miután mindketten elváltak addigi házastársuktól, Debussy első felesége, Rosalie pedig nyílt színi öngyilkossági kísérlettel tette zajos társasági botránnyá az esetet.

A szép és sziporkázóan okos Emma két szerelme a francia zeneirodalom panteonjából a jövő héten kezdődő, immáron tizedik Kaposfest egyik koncertjén jut majd egymás mellé. A fesztivál szerda délelőtti programján ugyanis nemcsak Debussy fuvolára, hárfára és brácsára komponált szonátája hangzik fel, hanem Fauré elbájoló Pavane-ja is (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 14., tizenegy óra). Másnap pedig éppenséggel Fauré Dolly szvitjével indul majd a matinékoncert: az Alekszej Vologyin és Edith Peña által előadandó kétzongorás sorozatot Emma kisleányának első néhány születésnapjára és gyermeki életének egyéb ünnepi pillanataira szerezte a mama korosodó házibarátja, akit fotográfiánkon a saját kisfiát (egy későbbi kiváló biológusprofesszort) a térdén lovagoltatva láthatnak olvasóink (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 15., tizenegy óra). Persze tudjuk, a bizalmasan Dollynak becézett Régina-Hélène féltestvérének, a fájdalmasan rövid életű Claude-Emmának, azaz Chouchou-nak is jutott utóbb egy egészen hasonló, mind­azon­által jóval nevezetesebb sorozat: Debussy Gyermekkuckója.

A Baráti Kristóf és Várdai István közös művészeti irányítása alatt viruló dunántúli fesztivál egyebekben is valósággal ontani fogja a zenét, méghozzá nagyszerű muzsikusok, így többek között a zongorista Würtz Klára és Frankl Péter, vagy éppen a cimbalmos Lukács Miklós részvételének köszönhetően. Mi több, a somogyi megyeszékhelyre leutazva némi kis szerencsével akár még Kiss-B. Atillát is hallhatjuk majd, amint tenorján Augustin Lara méltán népszerű örök ráadásszámát, a Granadát énekli: Vivaldi, Mozart és Weiner Leó kamaraműveinek felhangzását követően a pódiumra lépve, a fesztivált hagyományosan olyannyira jellemző vegyes összeállítású műsorok nagyobb dicsőségére (Kaposvári református templom, augusztus 14., hét óra).

Végezetül ajánljunk egy fővárosi koncertet is, amelynek programján a fentebb már emlegetett Debussy egyetlen vonósnégyese is ott szerepel, Mozart – Haydnnak ajánlott – G-dúr kvartettje társaságában (Kiscelli Múzeum, augusztus 15., hét óra). A kastélykoncert négy fiatal kamaramuzsikusa G. Horváth László, Szabó Tamás, Fajd Gergő és Háry Péter – vagyis az egészen friss alapítású Quartetto Speranza lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.