mi a kotta?

Édes Emma, drága Dolly

  • mi a kotta
  • 2019. szeptember 8.

Zene

Néhány hete egy új életrajz megjelenése kapcsán lapunkban szó esett Alma Schindlerről, vagyis Alma Mahlerről, helyesebben Alma Mahler-Werfelről, aki mellesleg még Gropiusné is volt egy időben, s aki egyebekben is igazi celebmágnes gyanánt működött egész élete során. Korántsem ő volt azonban az egyetlen olyan asszony a múlt századfordulón és századelőn, akinek a szerelmi életében több zseniális alkotó váltotta egymást. Ilyen hölgy volt például a francia énekesnő, Emma Bardac is, aki bankár férjét csalva az 1890-es években Gabriel Fauréval folytatott hosszas viszonyt, a századforduló után pedig előbb Claude Debussy kedvese, majd második felesége lett: miután mindketten elváltak addigi házastársuktól, Debussy első felesége, Rosalie pedig nyílt színi öngyilkossági kísérlettel tette zajos társasági botránnyá az esetet.

A szép és sziporkázóan okos Emma két szerelme a francia zeneirodalom panteonjából a jövő héten kezdődő, immáron tizedik Kaposfest egyik koncertjén jut majd egymás mellé. A fesztivál szerda délelőtti programján ugyanis nemcsak Debussy fuvolára, hárfára és brácsára komponált szonátája hangzik fel, hanem Fauré elbájoló Pavane-ja is (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 14., tizenegy óra). Másnap pedig éppenséggel Fauré Dolly szvitjével indul majd a matinékoncert: az Alekszej Vologyin és Edith Peña által előadandó kétzongorás sorozatot Emma kisleányának első néhány születésnapjára és gyermeki életének egyéb ünnepi pillanataira szerezte a mama korosodó házibarátja, akit fotográfiánkon a saját kisfiát (egy későbbi kiváló biológusprofesszort) a térdén lovagoltatva láthatnak olvasóink (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 15., tizenegy óra). Persze tudjuk, a bizalmasan Dollynak becézett Régina-Hélène féltestvérének, a fájdalmasan rövid életű Claude-Emmának, azaz Chouchou-nak is jutott utóbb egy egészen hasonló, mind­azon­által jóval nevezetesebb sorozat: Debussy Gyermekkuckója.

A Baráti Kristóf és Várdai István közös művészeti irányítása alatt viruló dunántúli fesztivál egyebekben is valósággal ontani fogja a zenét, méghozzá nagyszerű muzsikusok, így többek között a zongorista Würtz Klára és Frankl Péter, vagy éppen a cimbalmos Lukács Miklós részvételének köszönhetően. Mi több, a somogyi megyeszékhelyre leutazva némi kis szerencsével akár még Kiss-B. Atillát is hallhatjuk majd, amint tenorján Augustin Lara méltán népszerű örök ráadásszámát, a Granadát énekli: Vivaldi, Mozart és Weiner Leó kamaraműveinek felhangzását követően a pódiumra lépve, a fesztivált hagyományosan olyannyira jellemző vegyes összeállítású műsorok nagyobb dicsőségére (Kaposvári református templom, augusztus 14., hét óra).

Végezetül ajánljunk egy fővárosi koncertet is, amelynek programján a fentebb már emlegetett Debussy egyetlen vonósnégyese is ott szerepel, Mozart – Haydnnak ajánlott – G-dúr kvartettje társaságában (Kiscelli Múzeum, augusztus 15., hét óra). A kastélykoncert négy fiatal kamaramuzsikusa G. Horváth László, Szabó Tamás, Fajd Gergő és Háry Péter – vagyis az egészen friss alapítású Quartetto Speranza lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.