mi a kotta?

Édes Emma, drága Dolly

  • mi a kotta
  • 2019. szeptember 8.

Zene

Néhány hete egy új életrajz megjelenése kapcsán lapunkban szó esett Alma Schindlerről, vagyis Alma Mahlerről, helyesebben Alma Mahler-Werfelről, aki mellesleg még Gropiusné is volt egy időben, s aki egyebekben is igazi celebmágnes gyanánt működött egész élete során. Korántsem ő volt azonban az egyetlen olyan asszony a múlt századfordulón és századelőn, akinek a szerelmi életében több zseniális alkotó váltotta egymást. Ilyen hölgy volt például a francia énekesnő, Emma Bardac is, aki bankár férjét csalva az 1890-es években Gabriel Fauréval folytatott hosszas viszonyt, a századforduló után pedig előbb Claude Debussy kedvese, majd második felesége lett: miután mindketten elváltak addigi házastársuktól, Debussy első felesége, Rosalie pedig nyílt színi öngyilkossági kísérlettel tette zajos társasági botránnyá az esetet.

A szép és sziporkázóan okos Emma két szerelme a francia zeneirodalom panteonjából a jövő héten kezdődő, immáron tizedik Kaposfest egyik koncertjén jut majd egymás mellé. A fesztivál szerda délelőtti programján ugyanis nemcsak Debussy fuvolára, hárfára és brácsára komponált szonátája hangzik fel, hanem Fauré elbájoló Pavane-ja is (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 14., tizenegy óra). Másnap pedig éppenséggel Fauré Dolly szvitjével indul majd a matinékoncert: az Alekszej Vologyin és Edith Peña által előadandó kétzongorás sorozatot Emma kisleányának első néhány születésnapjára és gyermeki életének egyéb ünnepi pillanataira szerezte a mama korosodó házibarátja, akit fotográfiánkon a saját kisfiát (egy későbbi kiváló biológusprofesszort) a térdén lovagoltatva láthatnak olvasóink (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 15., tizenegy óra). Persze tudjuk, a bizalmasan Dollynak becézett Régina-Hélène féltestvérének, a fájdalmasan rövid életű Claude-Emmának, azaz Chouchou-nak is jutott utóbb egy egészen hasonló, mind­azon­által jóval nevezetesebb sorozat: Debussy Gyermekkuckója.

A Baráti Kristóf és Várdai István közös művészeti irányítása alatt viruló dunántúli fesztivál egyebekben is valósággal ontani fogja a zenét, méghozzá nagyszerű muzsikusok, így többek között a zongorista Würtz Klára és Frankl Péter, vagy éppen a cimbalmos Lukács Miklós részvételének köszönhetően. Mi több, a somogyi megyeszékhelyre leutazva némi kis szerencsével akár még Kiss-B. Atillát is hallhatjuk majd, amint tenorján Augustin Lara méltán népszerű örök ráadásszámát, a Granadát énekli: Vivaldi, Mozart és Weiner Leó kamaraműveinek felhangzását követően a pódiumra lépve, a fesztivált hagyományosan olyannyira jellemző vegyes összeállítású műsorok nagyobb dicsőségére (Kaposvári református templom, augusztus 14., hét óra).

Végezetül ajánljunk egy fővárosi koncertet is, amelynek programján a fentebb már emlegetett Debussy egyetlen vonósnégyese is ott szerepel, Mozart – Haydnnak ajánlott – G-dúr kvartettje társaságában (Kiscelli Múzeum, augusztus 15., hét óra). A kastélykoncert négy fiatal kamaramuzsikusa G. Horváth László, Szabó Tamás, Fajd Gergő és Háry Péter – vagyis az egészen friss alapítású Quartetto Speranza lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.