Lemez

Shani–Capuçon–Soltani: Csajkovszkij, Dvořák

  • - csk -
  • 2019. szeptember 8.

Zene

1880 novemberében Csajkovszkij arról írt mecénásának, Nagyezsda von Mecknek, hogy ki nem állhatja a zongoratrió műfaját, és soha nem fog ilyen műfajú művet komponálni. (Meckné azért próbált zongoratriót kipréselni Csajkovszkijból, mert volt egy Debussy nevű ifjú zongoristája, vele akarta eljátszatni…) Egy évvel később Pjotr Iljics megírta a 19. század egyik legjelentősebb zongoratrióját. Tragikus eseménynek kellett bekövetkeznie, hogy véleménye megváltozzék: meghalt barátja, a zongoraművész, karmester és zeneszerző Nyikolaj Rubinstein. Csajkovszkij az ő emlékének szentelte a monstruózus a-moll triót (op. 50 – 1881/82).

Egy másik nagy szláv komponista, a Csajkovszkijnál mindössze egy évvel fiatalabb Antonín Dvořák nem volt ilyen finnyás: ő bizony szerette a zongoratrió műfaját, négy ilyen művet is komponált, ezek sorában a harmadik az f-moll trió (op. 65 – 1883), amelyet édesanyja halála inspirált. Briliáns műsorszerkesztői ötlet, hogy a zongorista Lahav Shani, a hegedűs Renaud Capuçon és a csellista Kian Soltani egy hangversenyen szólaltatta meg a két művet – a koncerten készült felvétel jelent meg most lemezen. Két nagy szláv szerző, szinte egyidősek, a két mű is majdnem egyszerre keletkezett, mindkettő moll darab, és mindkettő a gyász hangján szólal meg.

Illenek egymáshoz (és a művekhez) az előadások is. Nagy formátumú, virtuóz hangszerjáték, súly, erő, szenvedély, a 19. századi pátosz és népiesség hiteles hangja, szimfonikus megszólalásmód – és a romantikus kamarazenére jellemző, „versengő” attitűd lendülete jellemzi a két előadást.

Erato, 2019

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."