Az ötletet talán a mádi zsidóval kapcsolatos szólásmondás ihlette: négy pincészet hívta kertjébe a vendégeket négy eltérő műfajú koncertre, csak itt a közönség nem távozott üres kézzel, mint az a bizonyos, boros szekéren szundikáló, szállítmányát tovább- és továbbhordozó zsidó. A Zempléni Fesztivál programját folyamatosan pótszékezni kellett, a lelkes vendégsereg nem fáradt bele a nyolcórás processzióba.
A Budafoki Dohnányi Kamarazenekarból alakult vonósnégyes, illetve vonósötös Haydnt és Mozartot játszott érzéssel a Royal pincészetben, az óriási gazdasági épületek között valami elmondhatatlan idillt teremtve. Lehet, hogy ezt prológusnak szánták, viszont felülmúlhatatlanra sikeredett: bájos házi muzsika a ligetben, Berán Gábor primárius illő bevezetőivel. Demeter Ervin látta vendégül a Vivát Bacchus a capella szextettet Pécsről, akik bordalokra specializálták magukat. Egy csepp bor is elég ürügy nekik, hogy átdolgozzanak egy-egy dalt. Aki hiányolta volna az eredetiséget, a szeriőzt vegyes, szellemes és könnyű műsorukból, azt rögtön meginvitálták másnapi ősbemutatójukra, egy bordalmisére. A Holdvölgy pincészet egy kassai–budapesti klezmer produkciót látott vendégül, a Di Salomon Kapelyét. Pontos és hiteles muzsika csendült fel a figyelmes közönségnek, de valahogy a táncolás dimenziója és lüktetése kimaradt ez alkalommal. Az éjszakába nyúló ellenállási darab a Percze családi komplexum hegyoldali levendulásában Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula és Kőszegi Imre retró koncertje volt: a negyven éve velük a Rákfogót alapító Orszáczky Jackie és az egész, valóban legendás együttes emlékére. A Fekete-Kovács Kornéllal és másokkal kiegészült zenekar biztos kézzel hasította ki saját múltjából a maradandót, és tett hozzá illően hosszú szólókat, meg standardeket, pop- és bluesbetéteket.
25. Zempléni Fesztivál, augusztus 20.
