Fesztivál

Egy nap Mádon

Zene

Az ötletet talán a mádi zsidóval kapcsolatos szólásmondás ihlette: négy pincészet hívta kertjébe a vendégeket négy eltérő műfajú koncertre, csak itt a közönség nem távozott üres kézzel, mint az a bizonyos, boros szekéren szundikáló, szállítmányát tovább- és továbbhordozó zsidó. A Zempléni Fesztivál programját folyamatosan pótszékezni kellett, a lelkes vendégsereg nem fáradt bele a nyolcórás processzióba.

A Budafoki Dohnányi Kamarazenekarból alakult vonósnégyes, illetve vonósötös Haydnt és Mozartot játszott érzéssel a Royal pincészetben, az óriási gazdasági épületek között valami elmondhatatlan idillt teremtve. Lehet, hogy ezt prológusnak szánták, viszont felülmúlhatatlanra sikeredett: bájos házi muzsika a ligetben, Berán Gábor primárius illő bevezetőivel. Demeter Ervin látta vendégül a Vivát Bacchus a capella szextettet Pécsről, akik bordalokra specializálták magukat. Egy csepp bor is elég ürügy nekik, hogy átdolgozzanak egy-egy dalt. Aki hiányolta volna az eredetiséget, a szeriőzt vegyes, szellemes és könnyű műsorukból, azt rögtön meginvitálták másnapi ősbemutatójukra, egy bordalmisére. A Holdvölgy pincészet egy kassai–budapesti klezmer produkciót látott vendégül, a Di Salomon Kapelyét. Pontos és hiteles muzsika csendült fel a figyelmes közönségnek, de valahogy a táncolás dimenziója és lüktetése kimaradt ez alkalommal. Az éjszakába nyúló ellenállási darab a Percze családi komplexum hegyoldali levendulásában Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula és Kőszegi Imre retró koncertje volt: a negyven éve velük a Rákfogót alapító Orszáczky Jackie és az egész, valóban legendás együttes emlékére. A Fekete-Kovács Kornéllal és másokkal kiegészült zenekar biztos kézzel hasította ki saját múltjából a maradandót, és tett hozzá illően hosszú szólókat, meg standardeket, pop- és bluesbetéteket.

25. Zempléni Fesztivál, augusztus 20.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.