Interjú

„Egy részem mindig zenész marad”

Ian O’Sullivan énekes-dalszerző

Zene

Tizenöt évvel ezelőtt egyetemistaként érkezett Pécsre, a Mongooz and the Magnet nagybőgőseként azután országosan ismert zenész lett. Tavaly O’SULLIVAN néven szólólemezt adott ki, egy amerikai álláslehetőség miatt azonban hamarosan elhagyja Magyarországot, és visszatér az orvosláshoz. Búcsúkoncertje előtt budapesti stúdiójában beszéltük át magyar­országi zenei pályafutását.

Magyar Narancs: Mikor és hogyan kerültél Magyarországra?

Ian O’Sullivan: Írországban biológiát tanultam az egyetemen, négy év után azonban rájöttem, hogy nem mikroszkópokkal szeretnék foglalkozni, hanem élő emberekkel. Emellett szerettem volna egy új nyelvet megtanulni és egy másik kultúrát is megismerni. Találtam néhány helyet, ahol akkoriban viszonylag jó áron lehetett orvosnak tanulni. Csehország merült még fel opcióként, de az ottani felvételinél nem fogadták el a diplomámat. Magyarországon viszont igen, így kerültem 2009-ben Pécsre.

MN: Már a megérkezésedkor is voltak zenészi ambícióid?

IOS: Tizennégy évesen kezdett igazán érdekelni a zene, de Írországban leginkább csak házibulikban vagy open-mic esteken gitároztam. Sokáig tartott, mire kimondtam, hogy nem csak zenélek, de zenész vagyok. Írország harmadik legnagyobb városában kezdtem az egyetemet, ahol sok koncertet és fesztiválokat is rendeznek. Amikor kiderült, hogy Pécs ebből a szempontból nagyon hasonló, tudtam, hogy ott a helyem. Már az első években elkezdtünk eseményeket szervezni más orvostanhallgatókkal. Néhány külföldi diákkal együtt indítottuk el a Pécs Music Societyt, ez azóta is működik.

MN: Ha jól tudom, ebben a közegben ismerkedtél meg Magnus Måløy-val, akivel később a Mongooz and the Magnet zenekart alapítottátok.

IOS: Magnus egy évvel később kezdte az egyetemet, mint én, de amikor megérkezett Norvégiából, ő is gyakran eljött az eseményeinkre. Nagyon hasonlóak voltunk, akkoriban mind a ketten szerettük a bluest, így hamar barátok lettünk. Az első koncertünket – még nem Mongooz and the Magnet néven – az egyetemen minden évben megrendezett nemzetközi esten adtuk. Nagyjából harminc percet játszottunk. Volt hat saját dalunk meg négy feldolgozásunk, de több mint ezer ember látott minket. Nem is volt bennünk aztán soha félelem, ha mondjuk kétszáz ember előtt kellett fellépnünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.