Koncert

Egyesült erővel

A Swans az A38-on

  • - minek -
  • 2014. november 23.

Zene

Már a felvezetés is erős: Pharmakon (civilben Margaret Chardier néven kellemes szöszke jelenség) vagy fél órát bolyong tébolyult boszorkaként a nézőtéren, fenyegetően kántál, s közben a hömpölygő, sötét elektronikus massza felkészít a rá következő órákra is.

A feszültséget tovább fokozó perkusszív témákkal szinte észrevétlenül csúszunk bele a mostani Swans-turné nyitószámába, a Frankie M című, egyre vadabbul örvénylő kompozícióba. Pokoli hangosan és tisztán szólnak, sokan szokás szerint csak füldugóban bírják az ígéretükhöz híven jó hosszú (vagy két és fél órás), nekivadult hangorgiát – nekik nemhiába verték a fejükbe: csak akkor jó ez, ha fáj.

De lehetetlen elmenekülni a mind jobban felhevülő koncertteremből: a zene hipnotizál, és nem enged – a Swans megint jó, sőt talán még jobb, mint valaha (pedig már harmadszor járnak nálunk!). Rendre meghökkennek, akik pusztán az aktuális albumuk (például az idei remek To Be Kind) alapján próbálnak felkészülni koncertjeikre: az ott már-már dalszerű formát öntő számokat szinte csak kiindulási alapnak tekintik, s mintegy ezekből bontják ki egyszerre kötött és improvizatív zenei monstrumaikat. Ezek persze jól felismerhetően táplálkoznak a nemes rockhagyományból: a sodró lüktetés az önfeledt cincálásba forduló dekonstrukció közben is megmarad. Néha szinte kabarékuplé-szerű motívumokat végtelenítenek, máskor bluesos témák kerülnek a darálóba (lásd a Just A Little Boyt), de ha kell, ennél is lecsupaszítottabb, magjára bontott, önmagukban is gyötrően repetítív töredékekből összerakott darabok jönnek, mint az Apostate vagy a Bring the Sunból kicsomagolt, de máshogy befejezett záró szám. Ehhez jön a zenekar mint önmagában is értelmezendő látványelem: szinte egy fülledt déli slasher teljes szereplőgárdája – a beszédes nevű, fúvós és ütős hangszerek terén egyaránt otthonos Thor Harris, a kíméletlen dobos, Phil Puleo, a már ősz szakállú gitáros, Norman Westberg, a rendíthetetlen basszer, Chris Pravdica, no meg a transzban kántáló, nekivadultan gitározó és az egész ceremóniát levezénylő Michael Gira. S a végére hagytuk a hangzást alapvetően meghatározó lap steel gitáros Christoph Hahnt, aki (hiszen az úr a pokolban is az) a legdurvább őrlés közepén is előhúzza a farzsebből a fésűt, hogy végre hátranyalhassa rakoncátlan üstökét.

A38 Hajó, október 15.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)