Koncert

Ellopta, hazavitte

Electronic Beats Fesztivál 2014

  • - minek -
  • 2014. december 6.

Zene

A szokásos őszi Electronic Beats idén a debütálásokról és a hamisítatlan élő produkciókról szólt, rá­adásul az este folyamán – egymástól részben függetlenül – három Blake is főszerephez jutott. A fel­lépők szinte kivétel nélkül először játszottak hazánkban: ez ugyanúgy elmondható a programot futólag nyitó – amúgy kedves, néha kifejezetten izgalmas – belga fiú-lány duóról, a Joy Wellboyról, mint a brit Zoot Womanről.

Mondhatjuk rájuk is, hogy duó: habár a lemezeket hárman csinálják, a soknevű Stuart Price sosem turnézik a másik két zenésszel. Price és a Blake tesók két remek, időtálló elektropoplemezt dobtak össze még a kétezres évek elején, a nyolcvanas évek szintihangulatainak felidézésével egy ideig szinte maguk diktálták a trendet. Élőben Blake-ék feszes, igaz, kicsit gépies produkciót hoznak; a lüktetés és a helyenként megkapó melódiák önkéntelenül is megmozgatják a befogadót. A kedvesen nosztalgikus produkció a végére fordul ki a sarkából: a mind erőszakosabb, tolakodóbb trance-pop hangszőnyegek és militarista ritmusok egyszerűen túlharsogják Johnny Blake nem túl érces orgánumát.

Az este – nyugodtan mondhatjuk – első számú fellépője, a képünkön látható James Blake (ő nem rokon) még az előző évtized végén tűnt fel a dubstepből kiinduló, ám azon gyorsan túllépő zenekészítők között. Azután kiderült, hogy remek hangja van, s két derekas albumon bizonyította: a lüktető-töredezett elektronikus hangképeket erős és hagyományos értelemben szép énekszólamokkal vegyítő revizionista soulvonalon kevesen állják vele a sarat. Az első, felületes benyomás alapján introvertált remetének tűnő Blake időközben a színpad valódi mesterévé avanzsált: már a felütésként elővezetett korai, mégis érett kompozíciók (Air & Lack Thereof, CMYK) is leveszik a lábáról a publikumot. A szokásos bevált közreműködői (egy gitáros és egy dobos) kíséretében, no meg saját, gazdagon adagolt billentyűfutamaival pódiumra vitt dalok szó szerint életre kelnek, Blake tisztán csengő vokálja pedig csodákra képes. Az intim hangulatú, bensőséges számok az este ihletett pillanataiban szó szerint felemelnek: ilyenkor Blake már nem is modern nagyvárosi r&b renegát,, hanem hamisítatlan gospelénekes. Példaértékű, ahogy valósággal szimbiózisban él az alkalmazott zenei csúcstechnikával: nem kis virtuozitásra vall, ahogy saját hangját egy looper segítségével hurokba fogja, majd ezeket a hangsávokat egymásra rétegezi, hangszőnyegnek használja, vagy duettet énekel saját magával – mindezt finom billentyűfutamokkal megtámogatva.

Talán a csúcson kellene abbahagyni, de azért még megtekintjük James Holden szintén száz százalékig élő (sok billentyűs hangszerrel és egy dobossal kísért) dinamikus produkcióját: kár is lett volna kihagyni.

Millenáris Teátrum, október 31.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.