Koncert

Ellopta, hazavitte

Electronic Beats Fesztivál 2014

  • - minek -
  • 2014. december 6.

Zene

A szokásos őszi Electronic Beats idén a debütálásokról és a hamisítatlan élő produkciókról szólt, rá­adásul az este folyamán – egymástól részben függetlenül – három Blake is főszerephez jutott. A fel­lépők szinte kivétel nélkül először játszottak hazánkban: ez ugyanúgy elmondható a programot futólag nyitó – amúgy kedves, néha kifejezetten izgalmas – belga fiú-lány duóról, a Joy Wellboyról, mint a brit Zoot Womanről.

Mondhatjuk rájuk is, hogy duó: habár a lemezeket hárman csinálják, a soknevű Stuart Price sosem turnézik a másik két zenésszel. Price és a Blake tesók két remek, időtálló elektropoplemezt dobtak össze még a kétezres évek elején, a nyolcvanas évek szintihangulatainak felidézésével egy ideig szinte maguk diktálták a trendet. Élőben Blake-ék feszes, igaz, kicsit gépies produkciót hoznak; a lüktetés és a helyenként megkapó melódiák önkéntelenül is megmozgatják a befogadót. A kedvesen nosztalgikus produkció a végére fordul ki a sarkából: a mind erőszakosabb, tolakodóbb trance-pop hangszőnyegek és militarista ritmusok egyszerűen túlharsogják Johnny Blake nem túl érces orgánumát.

Az este – nyugodtan mondhatjuk – első számú fellépője, a képünkön látható James Blake (ő nem rokon) még az előző évtized végén tűnt fel a dubstepből kiinduló, ám azon gyorsan túllépő zenekészítők között. Azután kiderült, hogy remek hangja van, s két derekas albumon bizonyította: a lüktető-töredezett elektronikus hangképeket erős és hagyományos értelemben szép énekszólamokkal vegyítő revizionista soulvonalon kevesen állják vele a sarat. Az első, felületes benyomás alapján introvertált remetének tűnő Blake időközben a színpad valódi mesterévé avanzsált: már a felütésként elővezetett korai, mégis érett kompozíciók (Air & Lack Thereof, CMYK) is leveszik a lábáról a publikumot. A szokásos bevált közreműködői (egy gitáros és egy dobos) kíséretében, no meg saját, gazdagon adagolt billentyűfutamaival pódiumra vitt dalok szó szerint életre kelnek, Blake tisztán csengő vokálja pedig csodákra képes. Az intim hangulatú, bensőséges számok az este ihletett pillanataiban szó szerint felemelnek: ilyenkor Blake már nem is modern nagyvárosi r&b renegát,, hanem hamisítatlan gospelénekes. Példaértékű, ahogy valósággal szimbiózisban él az alkalmazott zenei csúcstechnikával: nem kis virtuozitásra vall, ahogy saját hangját egy looper segítségével hurokba fogja, majd ezeket a hangsávokat egymásra rétegezi, hangszőnyegnek használja, vagy duettet énekel saját magával – mindezt finom billentyűfutamokkal megtámogatva.

Talán a csúcson kellene abbahagyni, de azért még megtekintjük James Holden szintén száz százalékig élő (sok billentyűs hangszerrel és egy dobossal kísért) dinamikus produkcióját: kár is lett volna kihagyni.

Millenáris Teátrum, október 31.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.