Élményfürdő - Richard Strauss: Elektra (opera)

Zene

Talán évtizedek óta nem előzött meg pesti operapremiert oly izgatott és rokonszenvező várakozás, mint Richard Strauss letaglózó egyfelvonásosának új bemutatóját. A kíváncsisággal elegy bizakodás egyszerre illette az operaház vezetésébe frissen bekerült Kovalik Balázs személyét, a becses sztárvendégeket, az imponáló reklámkampányt, s persze magát a remekművet is, amelyről tudható volt, hogy jócskán próbára tesz majd énekest és zenészt, műszakot és közönséget egyaránt.

Talán évtizedek óta nem előzött meg pesti operapremiert oly izgatott és rokonszenvező várakozás, mint Richard Strauss letaglózó egyfelvonásosának új bemutatóját. A kíváncsisággal elegy bizakodás egyszerre illette az operaház vezetésébe frissen bekerült Kovalik Balázs személyét, a becses sztárvendégeket, az imponáló reklámkampányt, s persze magát a remekművet is, amelyről tudható volt, hogy jócskán próbára tesz majd énekest és zenészt, műszakot és közönséget egyaránt. S ami a legmeglepőbb: a színre került produkció valóban igazolta a szép reményeket, s a múlt szombati premieren az is felsejlett, milyen is lehet hát egy világszínvonalú budapesti opera-előadás.

Kovalik formátumos rendezése, visszanyúlva az antik mitológiai történet viszonylagos kezdőpontjához (azaz Agamemnón király rút megöletéséhez), a gyilkosság tetthelyét, a királyi fürdőt teszi meg az operai cselekmény színterének. Itt, Antal Csaba modern uszodai díszletei között zajlik tehát a nagy Átreida emlékének eltörlése, és a királygyilkosság helyének gondos dezinficiálása, s itt gyászolja és siratja apja emlékét nem csillapuló haraggal a boldogtalan Elektra. A koncepció átgondolt és meggyőző, habár az obligát mindkét nembeli meztelenkedés így is kissé allürisztikusnak hat. (Legalábbis a tizenhatodik sorból - meglehet az első sorokból szemlélve ez az ötlet is nyer némi esztétikai többlettartalmat.) Kovalik jó érzékkel irányítja a nézők figyelmét, így egyebek mellett remek világítási megoldásokat alkalmaz: például a színpadot egy csapásra elöntő vérvörössel vagy épp az oldalfalon növesztett árnyékokkal operálva. Benedek Mari jelmezei ugyancsak jól szolgálják a figyelemfelkeltést, s egyszersmind a befogadói értelmezés munkáját. Elektra fekete özvegy-menyasszonyi ruhája, vagy a szerelemre és nászra áhító húg, a valcerral beköszönő Chrysothemis álomesküvőt idéző öltözéke éppúgy az archetípus felismerését segíti, akárcsak Klytaemnestra királyné revü-nagyasszonyi hermelinbundája.

Az előadás utolsó jelenetei különösen hatásos rendezői és színpadtechnikai megoldásokkal nyűgöznek. Az Agamemnón gyilkosaival való véres leszámolást követően az addig félig nyitott faburkolatos háttér leereszkedik és bezárul: az Orestes által levezényelt rezsimcsere diadalmas korszakváltásként ünnepli magát, s a temetetlen múlt emlékét ápoló Elektra fölösleges tehertétellé válik. Igazán kár, hogy Kovalik egyetlen rövid perccel tovább rendezte a finálét a kívánatosnál. Mert amíg Elektra halálos erőfeszítése, hogy az atyát jelképező csenevész fácskát a díszhelyként funkcionáló trónágyra vonszolja, megrázó gesztus, s szintén méltányolható ötlet Chrysothemist immár az anyai bundában színre szalajtani, addig az utolsó akció, melynek során a géppisztolyos Orestes kivégzi nővérét, s végül egymaga mered szembe a közönséggel, mi tagadás, zavarba ejtően közhelyes.

Az Elektra a női tragikum operája, s ilyeténképp majd' minden a három nagy női szerep megformálóin múlik. Nadine Secunde a címszerepben kiváló énekesnek és remek színésznek bizonyult: hangja erőteljes és kifejező, Elektra monomániás gyászát meg furtonfurt felszínre bukkanó, többszörösen incesztuózus szexualitását plasztikusan, a rendezői koncepcióba tökéletesen illeszkedve ábrázolta. A talán legnagyobb érdeklődéssel figyelt Agnes Baltsa mezzoszopránja már bizonnyal nem tündököl oly kikezdhetetlen tisztasággal, mint karrierje delelőjén, ám a férjgyilkos királyné rövid szólamában életfogytig emlékezetes alakítással szolgált. A görög díva asszonyi kisugárzásának és az előzékeny rendezői gesztusoknak hála, Klytaemnestrát ezúttal nem pusztán a szokott öregedő hisztérikának láthattuk, hanem egyúttal vonzó fejedelmi nőnek is, amint az Léda leányáról és Szép Heléna féltestvéréről amúgy okkal feltételezhető is. A nagynevű vendégek mellett az egyszerű női örömökre reménytelenül vágyakozó Chrysothemist hazai erő adta: Bátori Éva méltó partner volt, játéka a szívszorító esettséget és a szabadulni vágyást egyként pazarul kifejezte. Ugyancsak dicsérettel kell szólni Perencz Béláról, aki kiválóan kamatoztatta hősbaritonját Orestes szerepében, s a karaktertenorként immár többszörösen bizonyított Gulyás Dénesről, a fürdőköpenyes vérnősző barom, Aegisthus alakítójáról. Hogy az előadás szerencsés csillagzat alatt fogant, mi sem bizonyította jobban, mint a zenekar példás teljesítménye. Kovács János pálcája alatt az oly sokszor korholt együttes közel hibátlanul végezte el a minden ízében rafinált partitúra megszólaltatását, s ha a hangzásban akadt is még kifogásolnivaló, az összjáték fegyelme bátran jeles rendűnek minősíthető.

A sorstragédia ezúttal annak rendje és módja szerint megelevenedett az Operaház színpadán, s a közönség végül kifáradva, de lelkesen és megrendülten távozott a nézőtérről. Megannyi reményt keltő, új érzés a dühödt unalom, a kesernyés szájíz, a rezignált csalódottság premierjei után. Hozzá tudnánk szokni.

Magyar Állami Operaház, november 24.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.