Lemez

Elő a gitárt!

Nabihah Iqbal: Weighing of the Heart

  • - minek -
  • 2018. február 18.

Zene

A pakisztáni bevándorlók gyermekeként Londonban született művésznő a ritka polihisztorok egyike: emberi jogi aktivista, keresett dj, kiállítások számára szerez zenét, live actjeivel neves múzeumokban (Tate Britain, Tate Modern) lép fel, feketeöves karatés, hamarosan Cambridge-ben doktorál etnomuzikológiából, ám az igazán sokoldalú előadók védjegye az, hogy alkalmanként mennyire tudnak elrugaszkodni saját komfortzónájuktól.

Nos, a korábban Throwing Shade néven agyas, rafinált elektronikus tánczenéket készítő Iqbal ebből a szempontból is nagyot dobott, hiszen egy gitáralapú, ráadásul éneklős albumot készített. Voltaképpen nem is ez a „felállás” a különös, hiszen Iqbal korábbi lemezein (például a Ninja Tune kiadónál publikált remek House of Silk EP-n) is hallható a hangja, és a dj-pályafutása előtti élő fellépé­sein előkerült a gitár is, ám az már valódi meglepetés, hogy honnan szedi az inspirációit. Úgy tűnik, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának posztpunk klasszikusaitól a kora kilencvenes évek dreampop/shoegaze előadóiig sokan hatottak rá, sőt a Siouxsie–Cocteau Twins–Lush vonalon jó eséllyel megtaláljuk az ő helyét is a popzenei koordinátarendszerben. Iqbal számára a zenei gyökerekhez való visszatalálás egyben saját hangjának felfedezése is, ebben a folyamatban már az is gesztusértékű, ahogy lecserélte korábbi művésznevét a brit-ázsiai származására emlékeztető eredetire, amelynek kiejtése egykor oly sok gondot okozott a tanárainak. Legalább ennyire kulcsfontosságú, hogy minden hangszert egymaga szólaltat meg: a gitáron kívül játszik billentyűs hangszereken, néha basszusgitáron, de ő programozta a pilinckázó dobgépes ritmusokat is a dalai alá, úgyhogy ebben is hű maradt a hús-vér dobosaiktól gyorsan megszabaduló zenei előképeihez. Gitárjátéka finom részletekben gazdag, hol napfényesen szárnyaló, hol kedélyesen csilingelő, vagy éppen rafináltan torzított. Énekhangja gyakran effektezett, látszólagos törékenysége mögött érezhetően kellő erőt hordoz, tónusa tökéletesen olvad a jól kifundált zenei kulisszába. Iqbal ügyes dalszerző, pontosan annyit terhel a zenei szerkezetekre, amennyit azok még éppen kibírnak. A befogadót maradéktalanul beszippantó új albuma hangulatok és melódiák sokszínű gyűjteménye, ahol jól megfér a Saw U Twice melankóliája, a Zone 1 to 6000 nagyvárosi neurózisa vagy az In Visions álomzenéje. Ám az utolsó, rövid számban ismét előtör Throwing Shade-énje: az Untitled Friday hamisítatlan, a nemes chicagói hagyomány bűvöletében készült house-alapú tánczene.

Ninja Tune/Neon Music, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Hollandia újra unalmassá tenné a politikát

Geert Wilders egyszemélyes pártjának 2023-as győzelme földindulást is jelenthetett volna, de csak egy bénázó és széteső kormánykoalíciót szült. A szerdai előre hozott választás után a legtöbb esélye egy gyenge kormánynak van, aminek a vezetője nem szerepelni, hanem dolgozni szeretne.

„Az őrbottyániaknak kellemetlen Nagy Feró”

Egy helyi képviselő szorgalmazta, hogy vonják vissza Nagy Feró díszpolgári címét a zenész Szőlő utcai ügyben tett kijelentése miatt, aztán lemondott a mandátumáról. A kisváros korábbi alpolgármestere közölte, elkészíti a díszpolgári cím visszavonásáról szóló előterjesztést.

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.