Lemez

Elő a gitárt!

Nabihah Iqbal: Weighing of the Heart

  • - minek -
  • 2018. február 18.

Zene

A pakisztáni bevándorlók gyermekeként Londonban született művésznő a ritka polihisztorok egyike: emberi jogi aktivista, keresett dj, kiállítások számára szerez zenét, live actjeivel neves múzeumokban (Tate Britain, Tate Modern) lép fel, feketeöves karatés, hamarosan Cambridge-ben doktorál etnomuzikológiából, ám az igazán sokoldalú előadók védjegye az, hogy alkalmanként mennyire tudnak elrugaszkodni saját komfortzónájuktól.

Nos, a korábban Throwing Shade néven agyas, rafinált elektronikus tánczenéket készítő Iqbal ebből a szempontból is nagyot dobott, hiszen egy gitáralapú, ráadásul éneklős albumot készített. Voltaképpen nem is ez a „felállás” a különös, hiszen Iqbal korábbi lemezein (például a Ninja Tune kiadónál publikált remek House of Silk EP-n) is hallható a hangja, és a dj-pályafutása előtti élő fellépé­sein előkerült a gitár is, ám az már valódi meglepetés, hogy honnan szedi az inspirációit. Úgy tűnik, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának posztpunk klasszikusaitól a kora kilencvenes évek dreampop/shoegaze előadóiig sokan hatottak rá, sőt a Siouxsie–Cocteau Twins–Lush vonalon jó eséllyel megtaláljuk az ő helyét is a popzenei koordinátarendszerben. Iqbal számára a zenei gyökerekhez való visszatalálás egyben saját hangjának felfedezése is, ebben a folyamatban már az is gesztusértékű, ahogy lecserélte korábbi művésznevét a brit-ázsiai származására emlékeztető eredetire, amelynek kiejtése egykor oly sok gondot okozott a tanárainak. Legalább ennyire kulcsfontosságú, hogy minden hangszert egymaga szólaltat meg: a gitáron kívül játszik billentyűs hangszereken, néha basszusgitáron, de ő programozta a pilinckázó dobgépes ritmusokat is a dalai alá, úgyhogy ebben is hű maradt a hús-vér dobosaiktól gyorsan megszabaduló zenei előképeihez. Gitárjátéka finom részletekben gazdag, hol napfényesen szárnyaló, hol kedélyesen csilingelő, vagy éppen rafináltan torzított. Énekhangja gyakran effektezett, látszólagos törékenysége mögött érezhetően kellő erőt hordoz, tónusa tökéletesen olvad a jól kifundált zenei kulisszába. Iqbal ügyes dalszerző, pontosan annyit terhel a zenei szerkezetekre, amennyit azok még éppen kibírnak. A befogadót maradéktalanul beszippantó új albuma hangulatok és melódiák sokszínű gyűjteménye, ahol jól megfér a Saw U Twice melankóliája, a Zone 1 to 6000 nagyvárosi neurózisa vagy az In Visions álomzenéje. Ám az utolsó, rövid számban ismét előtör Throwing Shade-énje: az Untitled Friday hamisítatlan, a nemes chicagói hagyomány bűvöletében készült house-alapú tánczene.

Ninja Tune/Neon Music, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?