Míg azon rágódtunk, hogy érdemes-e megemlékeznünk, és ha igen, akkor milyen formában a veterán énekes szeptemberben megjelent Roll with the Punches című harminchetedik albumáról, Morrison máris piacra dobta a harmincnyolcadikat. Noha már a december elején megjelent album címéből is sejteni lehetett, hogy azon nem a Punches maradéka hallható, azért arról sincs szó, hogy hősünk ne fordult volna a múlt felé, bár ennek ellenére is a Versatile a nagyobb meglepetés. Míg ősszel egy hagyományos bluesalbum jelent meg, itt a jazzes fordulatoknak jut a főszerep, mondhatnánk azt is, hogy egy sztenderd jazzalbummal lepte meg rajongóit a 73 éves énekes.
Noha a 16 dal között akad pár új, saját szerzemény, az alaphangot Gershwin két dala (A Foggy Day, They Can’t Take That Away from Me) és Cole Porter I Get a Kick Out of You című száma adja, illetve két klasszikus easy-listening darab, a Bye Bye Blackbird és az Unchained Melody „jazzesített” változata. E dalokat – ahogy az összeset – Morrison természetesen hibátlanul adja elő, bár korántsem olyan könnyedén, mint például Frank Sinatra, akinek neve elsőre beugrik az efféle muzsika hallatán.
Persze szó sincs arról, hogy Morrisonnak erőlködnie, szenvednie kellene, hiszen tud ő ennél nagyobb kunsztokat is. Csakhogy ez az egész nem ellenállás a műfaji kísértésnek sokkal inkább szerepjátéknak tűnik, mint hiteles produkciónak. Egy gyertyafényes vacsora háttérzenéjének így is megfelelő, de Van Morrison esetében azért ne ez legyen a mérce.
Caroline Records, 2017
