Élt 112 percet - Julian Schnabel: Szkafander és pillangó (film)

  • Mihancsik Zsófia
  • 2008. január 31.

Zene

Félve közelítünk a betegágyhoz, mert a takarók alatt az esetek nagy részében egy aranyszínű szobor fekszik, a lázlapra meg az van írva, hogy igaz történet, tessék illő megrendüléssel viseltetni a páciens irányában. A felszólítást gyakran maga a beteget játszó színész teszi közzé, ha nem is ezekkel a szavakkal, de saját mestersége nyelvén, a rendező legnagyobb támogatását élvezve. Emberi számítás szerint a haldoklásról semmi újat nem mondhat a mozi: nem azért, mintha már mindent elmondott volna, ellenkezőleg; azért, mert soha egyetlen igaz szava sem volt ehhez az állapothoz. Most sincs. Csak a technika van, amivel változatos szögekből lehet rögzíteni, amint a színész igény szerint eljátssza a kis- és nagyhalált.

Félve közelítünk a betegágyhoz, mert a takarók alatt az esetek nagy részében egy aranyszínű szobor fekszik, a lázlapra meg az van írva, hogy igaz történet, tessék illő megrendüléssel viseltetni a páciens irányában. A felszólítást gyakran maga a beteget játszó színész teszi közzé, ha nem is ezekkel a szavakkal, de saját mestersége nyelvén, a rendező legnagyobb támogatását élvezve. Emberi számítás szerint a haldoklásról semmi újat nem mondhat a mozi: nem azért, mintha már mindent elmondott volna, ellenkezőleg; azért, mert soha egyetlen igaz szava sem volt ehhez az állapothoz. Most sincs. Csak a technika van, amivel változatos szögekből lehet rögzíteni, amint a színész igény szerint eljátssza a kis- és nagyhalált. Ehhez képest némi előrelépés, hogy a kamera ezúttal nem a beteg felé fordul, hanem azok felé, akik a látóterébe kerülnek. Azt játsszuk, hogy azt látjuk, amit Dominique Bauby, a francia Elle nagymenő főszerkesztője, aki többhetes kómából arra ébred, hogy fehér köpenyek hada veszi körül, és szószólójuk már azt is szép eredménynek tartja, hogy a beteg bal szeme és a hallása épen maradt. Az orvostudomány képviseletében az idős prof tárja szét a karját, és a legnagyobb együttérzéssel nem ígér semmit: a gyógymód, ahogy maga a hirtelen támadt betegség is, ismeretlen. A filmbeli kórház folyosóján elég sok Baubyéhoz hasonló sorsra ítélt beteg vár a sorára, de mi azért az ő fejéből bámulunk kifelé, mert dacára annak, hogy csak a szeme pislogásával tudott kommunikálni, könyvet írt. És a film szépen meg is mutatja a kisebb-nagyobb győzelmeket, melyeket a szinte teljesen béna szerző a betűnként elpislogott könyv megírása közben megélt, és ehhez ugyancsak szép és ízléses módon teszi hozzá a beteglátogatók és a lemorzsolódók egyszemes portréit. Emellett azért Julian Schnabel, a rendező jó néhány engedményt is tesz magának, így a fantázia és az emlékezet belső útjait és a beteg nagyon is valós kirándulásait hagyományos nézőpontból vezeti elő. Ezt a filmet kétségtelenül olyanok készítették, akit tudták, hogyan kell elkerülni a halálról való filmes beszéd népszerű fordulatait, valami ellenében forgatni azonban nem jelent többet, mint dicséretes találékonyságot és mint mindig, technikát. Nem nagy ügy: már megint lepacsiztunk a halállal, hisz szépíteni kell, máskülönben fejvesztve menekülnének a nézők, itt pedig nem ez a cél, hanem a szórakoztatás. Ami meg is történik, méghozzá nem középiskolás fokon. Tele a film kellemes megrendülésekkel, jól csúszó katarzisokkal, a komikum sem hiányzik belőle, a beszédtanárnő (Marie-Josée Croze) személyében pedig egy másik szépen haldokló mozival (Barbárok a kapuknál) is felveszi a kapcsolatot.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."