Korunk legsikeresebb fuvolása, Emmanuel Pahud eddig is nagyszerű hanglemezeket készített. Felvette Bach szonátáit, Revolution címmel a francia forradalom korából származó versenyművek között válogatott, antológiát készített Nagy Frigyes udvarának zenéjéből, fúvósötösével, a Les Vents Français-zel Beethoven-darabokat adott elő, majd a mannheimi gyökerű sinfonia concertante műfajterületén kalandozva Danzi, Mozart, Devienne és Pleyel alkotásaiban mélyedt el. Közös vonása e lemezeknek, hogy mindegyik mögött ott a világos koncepció: az egységesítő alapelv, amely lehetővé teszi, hogy a zene ne csak élvezetet kínáljon, de el is gondolkoztasson. A legizgalmasabb a legutóbbi dupla CD. A barokk fuvolairodalom egyik nagy korpusza Georg Philipp Telemann Tizenkét fantáziája, amely ahhoz képest, hogy telivér mestermű és fényűző enciklopédiája az izgalmasabbnál izgalmasabb kompozíciós ötleteknek, kevés figyelmet kelt. Pahud most eljátssza mind a tizenkét tételt, megfejelve a negyedszázaddal idősebb Marin Marais nagyívű Folies d’Espagne-feldolgozásával. Ez önmagában is figyelemre méltó cselekedet (kivált az előadói szuggesztivitásnak és a hangszeres tökéletességnek azon a fokán, amely Pahud játékát jellemzi), a fuvolás fenomén azonban nem elégszik meg ennyivel. A barokk tételek közé kontrasztanyagként 20. századi szólódarabokat ékel: Karg-Elert, Nielsen, Honegger, Varèse, Berio, Takemicu, Pärt, Widmann, és mások műveit – mindennek eredményeképpen a lemez a régi és az új folyamatos párbeszédével szembesít. Korok vitája egy zseniális előadó közvetítésével: lenyűgöző!
Warner Classics, 2018
