mi a kotta?

Veszhet, vihetik

  • mi a kotta
  • 2018. július 21.

Zene

„Erős vár a mi Istenünk, / Kemény vasunk és vértünk. / Inségben együtt van velünk, / Megvált és harcol értünk. / Kél az ősi rossz, / Bajvető gonosz, / Csel vad fegyvere, / Erőszak ővele, / A földön ő az első. // Önnön erőnk csak délibáb / És bizony esnénk esten. / De harcba küldte Egy Fiát / Értünk maga az Isten. / Kérded-é, ki az? / Jézus, az igaz. / Sok had, Egy a fő, / Nincs Isten más csak Ő, / Krisztus a Győzedelmes. // S ha földön ördög nyüzsgene / És elnyelni akarna, / Meg nem riadnánk – ellene / Győz hitünk diadalma. / A világi úr / Tombolhat vadul, / Semmit sem tehet, / Ő megítéltetett. / Megrendül egy szavunkra. // Él, áll az ige igazul, / Akárki vesse-hányja. / Táborainkra száll az Úr / Szent Lelke, adománya. / Jóhír, nő, család, / Jószág, test, világ / Veszhet, vihetik / Veszendő kincseik’, – / Miénk marad az ország.” A protestánsok, közelebbről az evangélikusok nevezetes korálját idéztük (méghozzá József Attila fordításában), melynek szerzője és egyszersmind zeneszerzője nem más volt, mint a reformáció és az evangélikus felekezet alapító atyja, Luther Márton. Az ószövetségi 46. zsoltárnak ez a parafrázisa azután zeneművek egész sorában bukkan a figyelmes hallgató elé: Mendelssohn 5. („Reformáció”) szimfóniájától a Hugenották című Meyerbeer-operáig. Ám mindeme művészi hivatkozások közül a legjelentősebbek alighanem Johann Sebastian Bach nevéhez fűződnek. A 80. kantáta, valamint az Ein feste Burg ist unser Gott dallamára komponált korálelőjáték most a katolikus Mátyás-templomban zendül majd fel a 116. és a 135. kantáta szomszédságában (június 29., nyolc óra). A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának Kamp Salamon által elvezényelendő programján mindemellett a Bach előtti német zene első számú mestere és prominens lutheránusa, a Van Dyke-arcszőrzetű Heinrich Schütz (festményünkön) neve is ott fog szerepelni a 100. zsoltár megzenésítőjeként.

Egy nappal korábban viszont a Bach által a távolból tisztelt Antonio Vivaldi egyik hegedűversenyével kerül majd össze Bach két műve: a Concerto Nyár­estek idei első estéjén (Pesti Vármegyeháza, június 28., nyolc óra). A Concerto Budapest szabadtéri hangversenyén a „rőt pap” vagy félezer concertója közül az erősen katolikus vonatkozású D-dúr hegedűverseny fog szerephez jutni, amelyet Vivaldi 1712-ben Padovai Szent Antal nyelvereklyéjének ünnepére komponált. Míg Bachtól, a híres Badinerie-tétellel záruló h-moll szvit mellett, a d-moll hegedű-kettősverseny szólal majd meg: a zenekar művészeti vezetőjének és koncertmesterének, vagyis Keller Andrásnak és Környei Zsófiának a közös hegedülését ígérve.

Végül ajánlunk valami szokatlant: egy francia–magyar harsonaestet a BMC-ből (június 23., hat óra)! A két nemzet összesen négy harsonása a nyitó- és a zárószámmal a kortárs harsonairodalom kiemelkedő alakjának, Hidas Frigyesnek az életművét idézi majd, hogy közös szégyenünket megszüntetve, ne csupán a Szomszédok főcímzenéjét kössük a kilencven esztendeje született és 2007-ben elhunyt magyar zeneszerző nevéhez.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.