Koncert

Arcade Fire

  • - legát -
  • 2018. július 21.

Zene

„Ahogy az események hatása alatt kóválygunk szálláshelyünkre a zágrábi éjszakában, abban reménykedünk, hogy legközelebb már nem kell külföldre utaz­nunk Arcade Fire-koncertért” – írtuk tavalyi lelkesedésünkben (lásd: Csapatépítők, 2017. június 29.), így hát az igazság pillanatának is tekinthettük volna a vasárnapi koncertet. De elsőre sajnos az vált egyértelművé, hogy a montréali zenekart milliós példányszámban eladott lemezei és milliós nézőszámú világturnéi ellenére sem ismerik Magyarországon, a várva-várt első budapesti fellépésükre alig kíváncsiak. Persze minden rosszban van valami jó, valószínűleg nincs még egy hely a világon, ahol olyan közelről és ilyen kényelmesen lehet megtekinteni Win Butlerékat, mint Budapesten.

Noha a mostani turné apropója a tavaly megjelent Everything Now című album (lásd: A kevesebb több, 2017. augusztus 10.), a kétórás program inkább afféle életmű-keresztmetszet volt. A dalokat szinte azonos arányban válogatták össze az eddig megjelent öt albumról, így akik most ismerkedtek az együttessel, a legjobb számokat kapták, a rajongók pedig megelégedéssel nyugtázhatták, hogy megvan minden sláger, a legfrissebbeket (Everything Now, Creature Comfort) ugyanolyan, világsztároktól szokatlan lelkesedéssel játszották el, mint a legrégebbieket (Neighborhood 1-2-3, Rebellion, Wake Up), és nem maradhattak ki olyan alapművek sem, mint a Sub­urbs, a Neon Bible, a Ready to Start vagy a Reflektor. Meg nem tudnám mondani, hogy a felpörgetettség, vagy mégis az üres lelátók okozta csalódottság lehetett az oka, de az bizonyos, hogy ez a szimpatikus és hatalmas zenei tudással rendelkező társaság a koncert két órája alatt egy szusszanásnyi időt sem hagyott, még a számok között is valamiféle sűrű átkötő zaj szólt, szó szerint lezavarták a programot (tegyük hozzá, borzasztó profin), miközben legszívesebben felkiáltottunk volna a színpadra: nem kéne úgy sietni, ez nem lóverseny.

Papp László Aréna, június 17.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.