A fenti cím magától értetődően nem a heti koncertajánló névtelen tollnokának megalomán kitörése gyanánt olvasandó, hanem mint a múlt századeleji orosz szimbolizmusban és miszticizmusban jócskán megmerítkezett komponistától, Alekszandr Szkrjabintól citált idézet. A zenetörténet egyik nagyszabású és talányos különceként számon tartott hangköltő szövegei között ugyanis egy ilyesforma versezet is megtalálható: „Én Isten vagyok! / Én semmi vagyok, én játék vagyok, én vagyok a szabadság, az élet. / Én a végső határ vagyok, a legnagyobb. / Én Isten vagyok.” Claude Debussy mellett jövő kedden ő lesz a főszereplője a kiváló Nyikolaj Luganszkij zongorakoncertjének (Zeneakadémia, március 19., fél nyolc), s ha hihetünk Szvjatoszlav Richternek, úgy ritka mámoros este vár majd ránk, hiszen ő ekképpen jellemezte a mindössze 43 évet élt mestert: „Szkrjabin nem az a zeneszerző, akit mindennapi kenyérként lehet fogyasztani, inkább mámorító likőr, amelytől néhanapján lerészegedik az ember.”
Természetesen a mindennapi kenyerünket is megadja nekünk az elkövetkező napok koncertkínálata, ám ezúttal mégis maradjunk csak a különlegességeknél. Elvégre igazán nem nevezhető gyakorinak vagy pláne hétköznapinak az a tünemény, hogy megjelenik a körünkben a jelenkori karmesterek egyik legnagyobbika: Mariss Jansons (képünkön). Márpedig az imént emlegetett kedden ez is megtörténik majd. Jansons az ugyancsak lett orgonaművésznő, Iveta Apkalna és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara társaságában fog föllépni, méghozzá csupa francia művet, a Római karnevál – nyitányt, Poulenc g-moll orgonaversenyét és Saint-Saëns III. szimfóniáját elénk vezényelve (Nemzeti Hangversenyterem, március 19., fél nyolc).
„Humor és vidámság az egész, óriási kacaj a világon! Ez a vidámság az Első és Második szimfónia harcai és szenvedései felett lebeg, és csak azok eredményeként születhetett meg.” Így jellemezte III. szimfóniáját Gustav Mahler, aki saját bevallása szerint ebben az esetben „túlment minden határon”, már ami a trivialitással való kacérkodást jelenti. Azonban ettől még e szimfónia koncerttermi felhangzása éppenséggel nem sorolható a közönséges mulatságok sorába. A bő másfél órás alkotás most a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek előadásában, Vajda Gergely vezényletével, valamint Wiedemann Bernadett énekszólójával vár reánk – s mi megjövünk (Nemzeti Hangversenyterem, március 20., fél nyolc).
Giacomo Casanovát is vajmi ritkán emlegethetjük ajánlónkban, de most még erre is sor kerülhet, elvégre az Óbudai Danubia Zenekar tematikus-magyarázós koncertje, vagyis a Salon de Musique-sorozat második összeállítása ezt a sokfelé forgott velencei kalandort állítja a középpontba, Balga Gabriella és Bakonyi Marcell operaénekesi közreműködésével (BMC, március 22., hét óra). S ha már Velencét említettük, hát London mellett a lagúnavárost idézi majd ugyanezen az estén a régi zenés praxisú Concerto Armonico hangversenye is: Albinoni és Händel szerzeményeivel, oboákkal és orgonasípokkal (Zeneakadémia, március 22., fél nyolc).
