Lemez

Foals: Everything not Saved will be Lost – Part 1

Zene

A nagy fesztiválok headlinerei között egyre ritkábban találunk fiatal rockzenekarokat – a Foals az utolsó kivételek egyike. Persze őket se igazán illik már a fiatalabbak között említeni, hiszen több mint egy évtizede, hogy megjelent az első nagylemezük, a tagok is mind betöltötték a harmincat. Az oxfordi csapat legutóbbi munkájával, a 2015-ös What Went Downnal minden tekintetben felért a csúcsra, úgyhogy sokan várták, hogy mit gurítanak legközelebb Yannis Philippakisék. A friss, ötödik albumra 5/5-öt adott az NME, de ez persze még semmit sem jelent, hiszen a szebb napokat látott, immáron csak online elérhető magazin az 1975 mindkét legutóbbi lemezét az adott év legjobbjának választotta, úgyhogy róluk ennyit. Mint már a címéből is kitűnik, az Everything not Saved will be Lost – Part 1 egy dupla széria első kiadása; a második rész valamikor az ősz folyamán várható. Három fontos változást mindenképp meg kell említeni: 1. a munkálatok során otthagyta az így négytagúra zsugorodott zenekart Walter Gervers basszusgitáros; 2. ezúttal nem működött közre külső producer; 3. a What Went Downhoz képest kevésbé rockosak a számok. Az első maxinak választott Exits kifejezetten elektronikus, táncos dal, és nem is rossz darab, csak sajnos hiányzik belőle egy épkézláb refrén. Jóval erősebb a második kislemezként kiadott On the Luna, és nem csak azért, mert ez egy pörgősebb, rockosabb tétel. Hasonlóan lendületes és izgalmas a White Onions, az In Degrees és a Syrups is, míg a Sunday nagyívű balladaként indul, hogy aztán jó kis afrobeates őrjöngésbe torkolljon. A háromnegyed perces Surf Pt. 1 már a folytatást előlegezi meg, ami pedig az I’m Done with the World című balladát illeti, azzal kapcsolatban azt nyilatkozta a frontember, hogy direkt került a lemez végére, mert tökéletes kontrasztban áll a második album intrójával. Soha rosszabb cliffhangert.

Transgressive/Warner, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.