rés a présen

„Én itthon vagyok”

  • rés a présen
  • 2022. január 5.

Zene

Saïd Tichiti zenész, színész

rés a présen: A Budapesti Anarchista Színház (BASz) és a Gödör koprodukciójában most mutattad be A nyolcadik vezér című magyar nyelvű stand-up műsorodat. Leginkább zenészként ismerünk, de ugye nem ez volt az első prózai szereped?

Saïd Tichiti: A Városi Színház és a Zsidó Színház együttműködésében 15 évvel ezelőtt ugyanezen a színpadon mutattuk be a Gecy című (Madách Imre Az ember tragédiája c. művének valamiféle pornófilm-paródia verziója – a szerk.) előadást, amelyben én játszottam Ádámot. Azt is ifj. Sebő Feri rendezte, most is őt kértem fel, hogy segítsen színpadra állítani az önálló műsoromat. Egyébként, amikor 1999-ben Magyarországra jöttem, a Szkénében szerepeltem Barrie Keeffe A városban című műve alapján készült előadásban, amelyet Balatoni Mónika rendezett. Végzettségem szerint színész vagyok, de inkább zenésznek tartom magam, és zenészként voltak jobb lehetőségeim Magyarországon is, a nyelvi akadályok miatt.

rap: A stand-up műfajban kifejezetten különleges, hogy akcentussal beszéled a magyart.

ST: Lehet ez valami új szín a magyar humorban, ahogy a Chalaban nevű zenekarommal új színt hoztunk húsz éve itt a világzenei palettára. Angliában és Franciaországban a stand-up előadásokban is jelen van az etnohumor, de nem ennek a megteremtése volt a szándékom, hanem, hogy megmutassam, mennyire szerves része vagyok a magyar társadalomnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.